Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

minden respectussal és teljes tisztelettel állhatatosan maradok igaz köteles szolgája Festetics József. * Lipthay utóda a parancsnokságban Salamon Farkas lett, de a levél reménye bizony nem teljesült. Szegény Lipthay Ferenc sohasem jutott többé vissza a sereghez, mert sérülése folytán csakhamar meghalt. A vármegye, mint a közös inszurrekció tulajdonosa, ekkor Salamon Farkast véglegesítvén, hadnaggyá Gyurkovics Ferencet, zászlótartóvá Gregorovics Páltnevezte ki.

9 Ekkor már megkezdődött a katonák hazaszökdösése, részint mert csak három hónapig tartott a megfogadás, részint mert zsoldjukat nem kapták rendesen. A vármegyei levéltár egyik aktája szerint

10 a közös inszurrekcióból 40 katona szökött meg egyszerre, nevüket azonban nem tudjuk. A többiek viszont levélben értesítették Salamon Farkast, hogy a köteles három hónap elmúlt, ők tehát tovább nem szolgálnak. Ezt írják a levélben:

11 „ígéretünknek eleget tevén Fölséges királynénknál három holnapig való szolgálatunkkal, azt végben vívén, nem obligáltuk. Erre nézve minekünk pénzt az Tekintetes Obrist Lajdinand urunk ne is hozasson, mivel mi tovább szolgálni nem akarván, fel nem vesszük, de vérünk hullásával is haza megyünk." A vármegye azután rendbe hozta a differenciákat, és június 21-én írt Salamon Farkasnak, hogy a közös inszurrekció legénységét rendesen fizesse, de meghagyta azt is, hogy minden katonát részesítsen hadi zsákmányban.

12 Az egész inszurrekció ezután lassankint feloszlott, habár Mária Terézia az 1742-ik esztendő nemesi fölkelését a következő évre is óhajotta volna állandósítani. 1744-ben a második inszurrekciót rendelte el a kiály. A porosz támadás, mely már az ország határai felé közeledett, íratta Mária Teréziával augusztus 8-án a vármegyékhez a felhívást, hogy a mágnások és nemesek személyesen keljenek föl, a papság pedig vagyona szerint lovas és gyalogos katonát állítson maga helyett.

13 Csakhamar megérkezett azután mind a megyéhez, mind a városhoz gróf Pálffy János levele,

14 melyben ezen szavakkal hirdeti ki az inszurrekciót: „Mivel mind a természet ösztönöz, mind pedig szabadságunk kincse, önönmagunk és királynénk oltalma kényszerít, ennyire világosított veszedelmünkben fegyvert kiáltok." Székesfehérvár negyven katonáját ekkor ismét a Fejér vármegyei inszurrekcióval kapcsolták össze, amelyben Németh Imre volt a főhadnagy és parancsnok, míg zászlótartónak Ányos Ferencet, őrmesternek Nagy Zsigmondot választották. Negyven katonánknak egy része ekkor már lovas volt, a levéltárban van ugyanis egy jegyzék,

15 amely tizenegy