Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

Az oklevél aláírója Meltzl Zsigmond jezsuita, egyúttal helyi plébános, aki a diárium följegyzése szerint 1738-tól 1741-ig tartózkodott városunkban. A városbíró tisztségét Khorherr Ferenc viselte. Székesfehérvár közigazgatásának történetében előkelő szerepe volt, és a bizalom már 1729ben hivatali állást ruházott rá. 1739. április 27-én főbírónak választották. Érdekes dolog, hogy az állást csak töbszöri felkérésre fogadja el, és indítványa folytán kimondotta a közgyűlés, hogy ezt a tisztséget két éven túl senki sem tartozik viselni. Kohrerr Ferencről lesz még szó, midőn a Donatus kápolna történetét ismertetjük. Nagy Jánost az oklevél a tanácsbeliek között említi, de - a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint - 1726-ban főbírói tisztséget viselt, és ezen állásáról csak 1731. április 26-án mondott le. (Tekintélyes, számottevő polgára volt Székesfehérvárnak, régi nemesi család ivadéka, akinek fia, Seilyei-Nagy Ignác lett Székesfehérvár első püspöke 1777-ben.) Megemlítem még azt is, hogy a közbizalom 1741-ben az országgyűlésre küldötte Nagy Jánost, mint Székesfehérvár követét, utóbb pedig állandóan tanácsbeli ember, sokszor főbíró volt haláláig. Kovács Györgyöt 1739. február 20-án választották helyettes főbírónak, 1741. szeptember 5-én túl azonban már nem említik nevét a jegyzőkönyvek. Horváth Zsigmond borbély volt, ezt bizonyítja leginkább a tanácsi végzés, amely 1739. augusztus 9-én kiküldi őt Parragi János tanácsossal és Amon Fülöp Jakab fürdőssel együtt, hogy a budai városrészben Brenorics Ferenc házánál vizsgálatot tartsanak, vajon a felmerült négy haláleset nem pestisből származott-e. Boros János, Pertzl István, Parragi János tanácsosokról és Viczenty Péter kamarásról bővebb adatokat nem tudok. Parragi János valószínűleg unokája volt annak a Parragi Andrásnak, aki már 1696-ban a helyettes bíró tisztségét viselte, Viczenty Péter pedig 1751-től 1761-ig volt főbíró. Schlosser János Adám nevével 1731. április 26-án találkozunk, midőn helyettes főbírónak választották. A jegyzőkönyvek sokszor említik erélyességét, amellyel 1739. április 27-ig kormányozta a városunkat. Hiemer Mátyás kezdetben írnok, majd közgyám, 1729. április 27-én pedig szószóló volt a városnál, az oklevél kiállításakor a tanácsbeliek között szerepel. A Hiemer család legelső őse Mihály, aki a belvárosi plébánia anyakönyvének adatai szerint molitor caesareus, császári molnár volt, és egyúttal már 1692-ben főbírónak választották. A Hiemerek leszármazói a Nemeskéri Kiss, Parragi, Khorherr, Ujfalussy családba házasodtak, és ősi