Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

nosa, mégpedig Székesfehérvár szab. kir. város fogadalmából emelendő kápolna céljaira, a pestis ellen oltalmazó védőszentek, úgymint Szent Se­bestyén, Szent Rókus, Xaveri Szent Ferenc és Szent Rozália tiszteletére, nagyságos Korherr Ferenc bíró úr, Nagy János, Boros János, Kovács György, Schlosser János-Ádám, Pertzl István, Schinigin József, Hiemer Mátyás, Parragi János, Horváth Zsigmond tanácsos urak, Viczenty Péter­Ferenc kamarás úr idejében, midőn XII. Kelemen szerencsével uralkodott az egész katolikus egyház fölött, a szent római birodalmat és Magyaror­szágot VI. Károly, Fejér vármegyét méltóságos idősb galanthai gróf Es­terházy Ferenc úr, Csesznek vár örökös ura, Székesfehérvár helyőrségét pedig méltóságos Gaymann altábornagy űi kormányozták." Gróf Esterházy Imrét a történelemből ismerjük. Eletére vonatkozó­lag két könyv is van gyűjteményemben, az 1758-ban kiadott Archiepiscopi Strigonienses című, amelyet Schmitt Miklós írt, továbbá az 1901-ben kézirat gyanánt megjelent nagy értékű könyv, melyet Az Es­terházy család címmel gróf Esterházy János írt és az ősnemzetség le­származói részére herceg Esterházy Miklós adott sajtó alá. Az oklevél aláírója, miként látni fogjuk, a barátok templomának alapkőletételénél jelen volt, és már ez okból is megérdemli, hogy életéből a legfőbb voná­sokat elmondjuk. Született 1663. november 18-án, és mint 17 éves ifjút, a pálos rend vette tagjai közé. A rendből 1706-ban váci, 1708-ban zágrábi, 1723-ban veszprémi püspökké, 1725-ben esztergomi érsekké nevezték ki. Ezen ál­lásában koronázta meg Mária Teréziát, majd négy év múlva, 1745. de­cember 6-án meghalt. Nagy érdeme, hogy a művészetnek bőkezű párto­lója volt, és a világhírű Donner Rafael szobrászt foglalkoztatta Magyar­országon, főleg Pozsonyban és Esztergomban. Megemlítem, hogy ezt a híres szobrászt és megmaradt gyönyörű műveit a Vasárnapi Újság 1908. év nyarán igen értékes közleményben ismertette, egyúttal gróf Esterházy Imrének térdelő alakú szobrát is hozta. Ez a szobor az imának, az aláza­tosságnak igazi apoteózisa, méltó a művészhez és méltó a jámbor her­cegprímáshoz. Gróf Esterházy Imre a vallási és kulturális célokra két millió forintnál többet áldozott. Műérzékét Donner nevével együtt min­denkor meg fogja őrizni a magyar műtörténelem, amely például a po­zsonyi Márton szobrot Donner legnagyobb alkotásának, gróf Esterházy Imre bőkezűségéből létrejött remekműnek tekinti. Grófi címere váro­sunkban is látható, ott van a barátok templomán az Iskola utcai kapu fölött, mert ő volt az, ki a templom megépítését nagy anyagi segítéssel lehetővé tette.

Next

/
Thumbnails
Contents