Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

ban, míg a külvárosok kőházait kórházzá alakították át. Ámbár minden ház hemzsegett a katonáktól, a szegény lakók pedig az udvaron és a csűrben voltak kénytelenek meghúzódni, mégis újra katonaságot helyezett el a bellicum a szerencsétlen város falai között, amelynek lakói a szálláson kívül még gyertyával, főzőedényekkel, tűzifával is tartoztak kielégíteni a zsarolásban határt nem ismerő katonaságot. Ez a gravamen is csak papíron maradt, a helyzet javulását egyáltalán nem mozdította elő. A boszorkánypörök - III. Károly korának legszomorúbb magyarországi emlékei - Székesfehérvárt sem hagyták érintetlenül. Nem is lehet ez másként, hiszen általános meggyőződésnek hódolt akkor a társadalom a boszorkányokban való hittel, és ezt a meggyőződést az igazságszolgáltatás kínzókamrái, a sok lefejezés, vízbe fullasztás, tűzhalál még inkább előmozdították. Évtizedeken keresztül, sőt még Mária Terézia uralkodása alatt is sok olyan egyén bűnhődött, akinek kórházban lett volna a helye, és különösen Hódmezővásárhely, Debrecen szolgáltatta ijesztő nagy arányban a boszorkányokat. Székesfehérvárott is volt ilyen boszorkánypör, de az ítélkező hatóság, sőt maguk a megvádolt boszorkányok is a vármegyéhez tartoztak. A tárgyalás és az ítélet azonban a mi falaink között zajlott, így az egész boszorkánypör, amelynek adatait egyébként nem ismertette még senki, joggal helyet kíván Székesfehérvár monográfiájában. Az akták megvannak a vármegye levéltárában,

8 és ezeknek áttanulmányozása alapján a következőket mondhatom. Luttor Kata, özvegy NagyJánosné és özvegy Ravasz Istvánné, szül. Horváth Orsolya cseszneki lakosok 1722-ik év őszén kerültek Fejér vármegye börtönébe, mely a mai evangélikus templom, akkor megyeház pincehelyiségében volt. A három nőt boszorkánysággal vádolták, a tanúvallomásokból a következő dolog derült ki. A két asszony a rédei erdőbe csalta a leányt, ott ének- és zeneszóval mulattak valamennyien, majd az egyik asszony késsel léket vágott egy szomszédos fán, és onnan jó nagy kancsó bort vett ki. Tovább boroztak, és Luttor Katát fölvették a boszorkányok közé, a szokásos jelet is odasütvén bal combjára. Vádolták azután a két asszonyt avval is, hogy boszorkányságuk hatalmával az éretlenül leszedett körtét éretté változtatták. Luttor Kata ellen még egy vádpont volt, amelyet a magyar nyelven írt vádlevél így ad elő: „Luttor Kata 1722-ik esztendőben Szent György napján Csesznekbe szolgálni jővén, és bizonyos ott való ifjú legényt, Losy nevűt megszeretvén, hogy nem őtet, hanem más becsületes leányt házastársul elvett, egészségében úgy megrontotta, vagy más hasonló társaival megrontatta, hogy sokáig kínlódni kölletett szegénynek belé."