Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
István és Szekeres István lappanganak még Székesfehérvár környékén kurucaikkal. Elrendeli kézrekerítésüket a vármegyében, és meghagyja a községek elöljáróinak, hogy ahol ilyen lappangó kurucokat észrevesznek, azonnnal rendeljék ki ellenük az egész lakosságot, adjanak kezükbe fegyvert, vagy ha ez nincs, akkor botot, hogy agyonverhessék őket. Kimondja a rendelet végül azt is, hogy hanyagság vagy mulasztás esetén a falu bíráját egy tanácsbelivel együtt karóba húzatja vagy felkötteti, a papoknak pedig szigorú parancsot ad, hogy ezen rendeletet minden vasárnap a szószékről hirdessék ki a nép előtt. Ne csodáljuk, hogy a majtényi fegyverletétel után még dühösebb volt a parancs, ha már korábban is lehetett ilyen hangon beszélni. 1710. május 20-án, tehát akkor, midőn még csak tizenkilenc nap előtt volt a fegyverek lerakása, gróf Nádasdy Ferenc adta ki terjedelmes rendeletét, 73 amelynek egyes pontjai ezt mondják. „Heiszter Feldmarschall Ő excellenciája ... én nekem commitálni méltóztatott, hogy én ezen Tekintetes Vármegyének intimáljam, hogy Oexcellenciája mind az köztük tekergő tolvajoknak kiirtásokra, mind pediglen az Dunán által igyekező rebelliseknek ellene állására bizonyos számú hadakkal Obrister Schilling uramat comandóm alá küldötte. S mivel, hogy az nemes vármegyének katonái úgy mint akik mind az útját az vármegyének, úgy lappangó helyeit ismerik s mindennemű kalauzságokat legjoban tudják, az Dunán innen való földnek tolvajokbul való kitisztításokra s úgy csöndes megmaradásokra szükségeseknek és hasznosaknak ítéli, arra való nézvést kívánja O excellenciája, hogy minden időhalogatás nélkül ezen nemes vármegye maga katonáit úgy készítse, hogy mihenten az parancsolatot veszi, az hova parancsoltatik, alkalmazzák magokat ... Az istenteleneknek kiirtásához másik igen szükséges orvosság az is lévén, hogy ne csak fejük, életük vesztése alatt megparancsoltassék a falubelieknek, hogy az közelebb levő Kegyelmes Urunk O Fölsége comendójához az híreket bevigyék, ... mihent sajdítja, sőt éjjel-nappal strázsákat tartsanak, erdeiket is mind éjjel-nappal megvizsgálják, se élelemmel ne táplálják, se semmi kigondolható segítséggel hozzájuk lenni ne merészeljenek, sőt ha legkisebbet sajdítanak, az szomszéd faluknak is hírt adván, föltámadjanak, s mint aféle dühösödött ebeket, üldözzék, agyon verjék; bizonyosak lévén, hogy valaki és valakik csak legkisebbikben is ezen rendelésem ellen excendálni fognak, valamint magokat az tolvajokat látják s látták, úgy minden kegyelem nélkül nemcsak bírót, de két-három embert fölakasztatom, sőt ha ez még nem rettentő, minden comendánsnak parancsolatjában lészen az olyatán faluknak minden népét kardra hányni."
