Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
Az egyik az, hogy József király 1710. november 20-án közli a hatósággal azon városok névsorát, hol veszteglő házakat építettek. Ezen városokat kereszttel jelzi meg a kimutatás, és Székesfehérvár is ezek között van. A másik akta szerint 1711. március 10-én Gugkel von Weinbruch székesfehérvári katonai parancsnok értesítést ad ki, hogy Kaiser kapitány jelentéséből kitűnőleg Győr városában igen erősen dühöng a pestis, és így a megyei lakosságnak mindaddig tilos a közlekedés, míg a járvány meg nem szűnik. Ez a két akta egyébként nem sokat mond a székesfehérvári pestis történetéről. Jobban tájékoztat bennünket, bár csak általánosságban, a jezsuiták latin nyelvű naplója, amelynek 1710. évi bejegyzéseiben ezt olvashatjuk: „A pestis már a szomszéd falvakban pusztít, sőt Isten akaratából és az emberek bűnének büntetéséül, már városunkban is elterjedt a ragály. Semmiféle rendszeres istentisztelet, prédikáció nem volt ez évben, mert minden csoportosulást kerülni kellett. A Bécsből küldött orvos is meghalt pestisben." Arról tehát már fogalmat alkothatunk magunknak, hogy a pestis dühöngése két évig tartott, és sok áldozatot követelt. A belvárosi plébániának 1702 óta vezetett halálozási anyakönyveit átnézvén, 1709-ről azon bejegyzést találtam, hogy az illető anyakönyvvezető a pestisben elhaltak névsorát nem jegyezhette be, mert az adatok nagyon rendetlenül érkeztek a plébániára. Egyes adatokat azonban mégis össze tudtam szedni. így például a pestisben elhaltak számát körülbelül 300-ra, a más betegségekben elhaltakét 105-re teszi az anyakönyv. Említ 84 egyházi szertartás nélkül eltemetett egyént, akik valószínűleg a pestis áldozatai voltak. A halottak között feltűnően sok Heister katona van - miles cohortis Heisterianae -, így például decemberről tizenkettőt említ Dieding és Rolloy századából. Mint érdekes adatot, öt katona nevét is följegyezte, mert ezek kigyógyultak a pestisből: Tindl Adám, Koll János, ifjabb Engelhardt János, idősb Dragier István és Schlosser János. Megemlíti végül, hogy Schober Mátyás, ki mint egészségügyi biztos Bécsből jött Székesfehérvárra, 1710-ben szintén a pestis áldozata lett. Sírföliratát is följegyezte az anyakönyv ezen szavakkal: Hic iacet Dominus Mathias Schober, medicus. Alios cura vit, seipsum non potuit, victima sanitatis, peste mortuus anno 1710 Novembris 17. Requiescat in pace 1 /' (Itt nyugszik Schober Mátyás úr, orvos. Másokat meggyógyított, önmagát nem tudta. Mint a közegészség áldozata, pestisben meghalt 1710. november 17-én. Nyogodjék békében!) A pestis szomorú történetén kívül még a következő események fűződnek városunk zivataros múltjáház az 1709-ik évben.
