Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

ígért két pár körmöczi aranyat megküldeni Kegyelmetek ne terheltessenek minél hamarabb, mert az katonának az mit ígérnek, s meg nem adjuk, olyan, mintha az tarsolyából vönnénk el." Jellemző dolog, hogy ezt a két aranyat a város megadta ugyan, de magát a tényt föl is használta panaszos levelében,

55 amelyről föntebb már szólottunk. Ezt jegyzi meg gróf Esterházy Antalhoz írt jelentése: „Szekeres úr tisztes ajándékot kapott tőlünk." Szekeres, akit gróf Esterházy a dologról értesített, fulmináns levélben

56 fordult a városhoz, és sok helyütt olyan kitételeket használ, amelyek nem reprodukálhatók. Magáról az ajándékról egyébként ezt írja: „Hamar fölpanaszolá Kegyelmetek a két pár aranyat, nagyon föladván a levét, hogy micsoda discretioval ajándékozott meg? Ha csakugyan köll nékie meglenni, Kegyelmetek makacsságábul könnyű modalitást találni, és pedig annyit, hogy az mind kétszáz forintot, melyet conveniált Kegyelmetek, mind a két pár aranyat béküldhetem." Szekeres példája egyébként nem volt egyedüli, hiszen 1707. szeptember 7-én Fördős Mihály írta a jezsuita házfőnöknek Csákvárról a következőket:

57 „Talán a Tekintetes nemes várost meg nem szegényíteném, hogyha valamely discretioval hozzám volnának Kegyelmetek. Talán jövendőben én is meg igyekezném szolgálni tehetségem szerint." Sőt nem zárkózott el az ajándéktól Kenessey István sem. Szekeresnek 1708. április 6-án Pátkáról kelt levele

58 például ezt írja a városhoz: „Az mi a passus eránt ajánlott Kegyelmetek jó akaratját illeti, azt secretarius uramnak átadtam, tudom, mennél többet fog Kegyelmetek kedveskedni, annál kedvesebben fogja venni s ezután is in licitis reciprocálni fogja." Ne ítéljük el az ilyen discretioért a kurucokat, ilyenek voltak bizony a császári sereg tisztjei is. Jellemző adatokat tartalmaznak erre nézve a vármegyei levéltár iratai, amelyek szerint 1705. június 6-án Fekete György szolgabíró jelenti,

59 hogy a budai parancsnoknál „valami konyhára valóval kedveskedvén", sikerült csekély kedvezményeket kieszközölni. Pálffy János sem vethette meg az ajándékot, 1705. augusztus 18-án Párkányból keltezett levelében

60 legalább azt írja a vármegyének, hogy Székesfehérvár alá jővén, „valamely darab friss halat és valami jóízű somlyóhegyi bort küldjön Kegyelmetek." (Sőt a császári tisztek még később is szívesen fogadták az ajándékot, miként erre több példa van a vármegyei levéltár írásai között. 1716-ban például Regal hadbiztosnak egy pár ökröt küldöttek, és ezen szívesség viszonzásául a hadbiztos április 14-én értesítette

61 a vármegyét, hogy a budai erődítéshez most már kevesebb szekeret fog követelni. Elővigyázatból gróf Pálffy Miklósnak is dinnyével, vizával és tokkal kedveskedtek, miért is a válasz

62 úgy szólt,