Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

a legközelebb való vakmerő helységeken példát statuálni, és az által Kegyelmeteket is a többi között maga felkent koronás királyának hűségire megintenem. Mivel pedig ekkoráig való várakozásomra egyetlen egy emberit sem láttam, ahhoz képest ezen írásom által akarám Kegyelmeteknek értésére adnom és atyai s keresztényi módon megintenem, hogy valamely helység mátul fogvást legfeljebb negyednapig maga embereit ide hozzám nem küldi, - az olyanokkal valamint megesküdt ellenséggel fogok bánni, népit kicsinytől fogva nagyig eltörlöm, mezei gabonáját, lakóhelyit eligettetem, marháját és minden jószágát elpraedáltatom. Ellenben valamely hely magát bejelenti: sem életiben, sem jószágában nem lészen legkisebbik kára, hanem bízvást maga házához szálljon és mezei munkájához lásson békével. Aminthogy a minap is valaminemű kára esett a szecsői templomnak és plébánusnak: nemcsak mindenekről eleget teszek, hanem valakik azt elkövették, halálos büntetéssel megbüntetem. Hogy pedig a kurucok részéről is a helyeknek semmi bántása ne légyen: annak sem vagyok ellene, hogy amivel adóztak eddig Rákóczi részére, szabadossan oda is tóduljanak. Ezt hozván magával Kegyelmes Urunk O Felsége parancsolatja." Tudjuk a jezsuiták naplójából, hogy szeptember 8-án Szekeres István portyázó csapatja a Budai kapu körül felügyelet nélkül legelésző marhacsordát hajtotta el, érzékeny károkat okozván a lakosoknak, kik a zavaros idők miatt egész éven át éhséggel küzdöttek. Hogy mily nagy volt a városban a nyomor, tájékozást adhat erről a napló azon megjegyzése, hogy még a jezsuiták is megérezték az ínséget, és Pálffy tábornok naponta négy adag kenyeret, hetenkint négy adag húst adott nekik szánalomból. Szekeres István, a körülzárással és kiéheztetéssel megbízott kuruc ezredes, nagy szigorúságot fejtett ki ezen feladatának teljesítésében, és joggal írhatta

33 augusztus 20-án Lovasberényből Esterházynak: „Én itten az ezerrel együtt Buda és Fehérvár között bloquádában soha emberbéli kárt hétnél az egész tavasztul fogva többet nem vallottam még ekkoráig, mindazonáltal sebesek most is nagyon felesek vannak: lovak iránt pedig az két vár alá való portázás miatt feles kárt vallottunk." Az 1707. esztendő vége felé Somogyi Adám lovas és Domokos Ferenc hajdú ezrede került Székesfehérvár alá téli szállásra, az addig ott tartózkodott Szekeres Istvánt pedig Komárom vármegyébe rendelte Bottyán generális. Ennek az intézkedésnek az volt az oka, hogy Szekeres Istvánra megharagudott, mert a budai parancsnoknak minden éberség mellett is sikerült élelemmel ellátnia a várat. Thaly Kálmán szintén megemlíti 34 ezen változás okát, és idézetet ad Kenessey Istvánnak november