Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

mentette meg a várfalakat a lebontástól, inkább hiszem, hogy a Rákóczi kor eseményei miatt nem volt módjában a pusztítás a bellicumnak, amely egyébként a kuruc világban nagy hasznát vette erősségünknek. A jezsuiták naplójában is sok érdekes adatot találtam a Rákóczi kort megelőző időkből. Nem hiszem például, hogy valakinek sejtelme is volt arról, hogy a Fekete Sas vendéglő mär 1701-ben létezett. A naplóban olvassuk, hogy ezen év december 3-án a jezsuiták rendháza vendégséget adott, amelyen jelen voltak az alispán, a főjegyző, a magtárfelügyelő, Kolosváry főszolgabíró, Fekete György, két karmelita, két kapucinus és a perkátai plébános. Az evőeszközöket a napló szavai szerint „vicinusnoster, hospes ad nigram aequilam '', dcz&L szomszédunk, a Fekete Sas vendéglőse adta kölcsön. Hasonlóképp létezett már ekkor a székesegyház mellett álló kút, mint a napló mondja: „puteus ad ecclesiam S. Jacobi''. 1702. február 14-én említi a napló, hogy a Budai külvárosban esti 9 órakor Szabó Mihály nevű ember halálosan megsebesítette Gespasz Jánost és ennek szolgáját. Hosszú kérés után adott engedélyt a városparancsnok, hogy ilyen szokatlan időben megnyissák a kaput, és hogy azon át Szokoly jezsuita a haldoklóhoz mehessen. A két áldozat másnap meg is halt, míg a tettest március 15-én felakasztották. Az akasztás reggel 9 órakor volt a katonai istállóban, és öt óra múlva a rabok a Budai kapun túl levő temetőbe vitték a hullát. Ennek a temetőnek a helyét ma a Zichy liget és környéke foglalja el. Március 18-án a József kápolna körül három ház leégett. Ezen kápolna a Palotavárosban feküdt, a régi Lőrincze Elek féle füszerkereskedés helyén. Ezen időben még elég tűrhető karban volt, 1716-ban kelt a hivatalos bizonylat, amely teljesen hasznavehetetlennek mondotta. Április havában a jezsuiták régi szerény temploma, amelynek helyén ma a székesegyház áll, tornyot kapott, de egy ácsinas halála fűződött az építéshez. Munka közben a tetőről leesett, és jobb lábát összezúzván, tíz nap múlva meghalt. A templom javítása emlékére elhelyezett okiratot is közli a napló, - magyarul ezt mondja: „1702-ben Isten dicsőségére, a szeplőtelenül fogantatott Szűz és Szent István király tiszteletére XI. Kelemen pápa, József felséges király, Kollonics érsek, a hely és a templom püspöke, Gonzales Ferenc, a jezsuita rend főnöke, Voglvayr Ferenc, az osztrák tartomány elöljárója, Wierth Ferenc házfőnök és plébános, Vánossy Lőrinc császári biztos, Hiemer Mihály bíró, Sauer Lipót és Schrikker János György építőmesterek idejében épült ez a torony, és új tetőzetet kapott." Megtudjuk a naplóból azt is, hogy június 20-án nagy vihar dühöngött városunkban, június 24-én a katonaság elégületlensége rövid ideig