Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

Fejér vármegye egyszerűen félre tette a két gyalázatos iratot, egyébként is csak immel-ámmal fogadott szót - legalább látszólag - a sok rendeletnek. Bizonyítja ezt például azon tény, hogy a vármegye sem hajtotta végre azt a parancsot,

3 melyben Lipót 1702. október 7-én a spanyol örökösödési háború miatt 49 katona és 2500 forint hadisegély megadására kötelezte a vármegyét. Azonban Fejér vármegyét sem a budai hadbiztosságnak 1703. január 3-án kemény hangon írt sürgető levele,

4 sem pedig a március 12-én megismételt fenyegetés

5 sem térítették el meggyőződésétől. Midőn azután egyáltalán nem vonhatta ki magát többé a parancs végrehajtása alól, akkor is megmutatta, hogy a rendelet törvénytelen, és épp ezért a 49 katonát idegenek közül szedte össze, saját fiaiból pedig csakis négy, önként jelentkezőt toborzott. A vármegye hallgatással tért napirendre azon parancs

6 fölött is, amely 1703. június 2-án meghagyta, hogy az elfogott kurucok, akiket a leirat rablóknak nevez, állandóan, elevenen karóba húzandók, és ha bármelyik község bírója az egész lakosságot ki nem rendeli a kurucok üldözésére, úgy reá is hasonló sors várakozik. Hasonlóképp az iratok közé tette minden intézkedés nélkül azt a rendeletet

7 is, amely 1703. október 8-án szigorú utasítást ad affelől, hogy a kurucokat tüzzel-vassal üldözni kell. Ezen rendelet szerint, aki a fölkelő lázadók közül egyet vagy többet elfog, esetleg megöl, és a katonai hatóságnak átszolgáltat, az elfogott vagy megölt kurucnak minden vagyonát megkapja. Midőn azután Lipót népfölkelést rendelt el a kurucok miatt, és megígérte, hogy ennek fejében az adó egy részét elengedi, Fejér vármegye a reá kivetett 60 főnyi katonaságot csak hosszas habozás után állította ki és küldötte el gróf Esterházy Antal akkor még labanc ezredeshez. Jellemző, hogy a katonáknak titkos utasítást adott, amelyet pontosan betartva, valamennyien átpártoltak a kurucokhoz. Az elmondott események mind a Rákóczi kor kezdetén jellemezték a vármegye hazafias érzését, amely mindvégig, állandóan megmaradt. A sok kuruc katonán kívül magasrangú kuruc tiszteket is adott Fejér vármegye földje, mégpedig Fördős Mihályt, Szekeres Istvánt, Bolforth, helyesebben Wohlfarth Ádámotés Kenessey Istvánt. Szekeres győri lovaskapitány volt, és mint ilyen szerzett Fejér vármegyében birtokokat: Lók, Sismánd, Körtvélyes, a zálogban bírt Alap és Szerecseny, ahol nemesi kúriát is épített, voltak tulajdonai. Rákóczi szabadságharcát végigküzdötte, és miként látni fogjuk, Székesfehérvár történetében nagyobb szerepe volt. Fördős Mihály birtokai gyanánt Abát, Pötöllé. és Kajtort ismerjük.