Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

III. Székesfehérvári céhlevél, a céhek története Székesfehérvárott 1692-1840

dig hetenként egy borotválásért 3, kettőért 6, háromért 9, négyért 12 Ft volt. 1815-ben, a pénz értékének változásával a díjak is emelkedtek, míg 1818-ban ez volt a kölcsönös megállapodás: beretválásért a műhelyben 6 krajcárt, érvágásért, foghúzásért a műhelyben 40 krajcárt, a fél lakásán 1 forintot, az évi beretválást pedig 7, 14, 21 és 28 forinttal kellett fizetni, amint az illető minden héten egyszer, kétszer, háromszor vagy négyszer vette igénybe a borbély mesterségét. Hogy a céh, mint zárt testület, mennyire vigyázott a tagok tisztességes magatartására, a jegyzőkönyv következő határozatából olvashatjuk: „Noha mindekkorig a legényeknek az játék, mértéketlen borital, éczakázás, korhely élet és a többi keményen tiltatott légyen, mégis ezen tilalomnak semmi haszna nem lévén, némely legénynek az északi kóborlást, fölöttébb való boritalt, pénzben való játékot kötelességünknek fogyatkozásával s a principális urnák kárával tovább is gyakorolni szokták. Azért tehát ez a mi legényeinkhez éppen illetlen s dísztelen, magunknak pedig mind szégyent, mind pedig mesterségünkben kárt és fogyatkozást szerző maguk viselkedésének megjobbítására nézve rendeltük, hogy amely borbély legény ennek után északi kóborlásra adván magát, az urának hire nélkül a műhelyt oda hagyja s pénzben való játékban akár nappal, akár északán tapasztaltatik, az és az olyatén toties quoties 2 frt büntetésben okvetetlen megmarasztassék. Anno 1772 die 9-a Januari-i. Senior és a Nemes Con tu berni um mind egyéb tagjai. '' Múlt időkről szólanak azok az érdekes tárgyak, melyeket a Múzeum Egyesület gyűjteményében láthatunk, és amelyek a különböző céhek, vagy a latinos elnevezés szerint a contubernium chehale történetét megvilágítják. Van ott egy céh meghívó tábla, mely a tizennyolcadik századból való, van azután több céhláda, mely az irományok őrzésére szolgált. Ezek közül a kádár céhé 1722-ben készült, míg a tobakoké valamivel későbbi eredésü. Ott van továbbá a kádár céh jelvénye, a finom kidolgozású kis hordó, amely 1761-ben készült, ugyanennek céhtáblája a tizenkilencedik század elejéről, ezen felírással: „Az érdemes kádársegédek szállója''. Aránylag gazdag a gyűjtemény céhkorsókban, ami azt bizonyítja, hogy az érdemes céhtagok szerettek és tudtak is nagyokat inni. Az ón korsók között érdekes az 1703-ból való, amelynek felírása: Johann Sigmund Hausner -, igen szép a virágdísszel bevésett, D. G. jegyű, amely