Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XII. Az ázsiai magyar: Horvát István

Rendkívül érdekesek bibliográfiai jegyzetei, mert, miként Vass Bertalan mondja: „Horvát a múzeum nagy érdemű alapítójának szándéka szerint iparkodott megjegyezni minden hazai, vagy hazánkra vonatkozó művet, bárhol létezett is az. Ezért feldúlta a magán és közkönyvtárak katalógusait, úgy hazánkban, mint külföldön, s leleteit rendszeres jegyzékbe vette." Irodalmi hagyatékához tartozik az ifjúkori napló, a Mindennapi, amely 1805-től 1809-ig terjed, és a hatalmas levelezés, amelyben korának kiváló embereivel állott. Horvát önálló műveinek száma igen sok, és írásait a magyar érzés túlhajtása, az igazi magyar sovinizmus jellemzi. Kezdettől fogva egy irányban haladt, és ez az irány az oklevelek, a régi írások útvesztőjében tévútra vitte őt. Leginkább jellemzi tévedését a sok port fölvert könyv, melynek címe: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből Találóan mondja erről Vass Bertalan, hogy „az ázsiai magyarság megvesztegeti igazságszeretetét, s eltörli a történeti érzéket. Ezért megy a bibliába magyarokért, s a négy égtáj felé kalandozva, mindenütt feltalálja bölcsőjüket. Ovidius szerepét teljesíti inkább művében, midőn metamorfózison hajtja át a világtörténet sok alakját, s elfelejti, hogy Tacitust kellene követnie, ki a jövő időknek írt. Korában ugyan nagy hatást keltett a Rajzolatokkal, ha egyébért nem is, mert tüntetnie kellett vele az idegen írók, s a reakcionárius kormány ellen... Jó volt a kor lelkesítésére, a küzdelem megtermékenyítésére, de mihelyt megtéve kötelességét, nem egyébre való lett, mint hogy pihenjen az ódon könyvek polcán." De az eltévedés dacára is - miként Beöthy Zsolt megjegyzi - „tisztelettel illik megemlékeznünk Horvátról, ki hosszú időn át legbuzgóbb élesztője volt a nemzeti szellemnek, s megtermékenyítője történeti irodalmunknak. Eötvös ki tanítványa volt - méltán monda róla: „nem volt tanítónk között, kitől annyian tanulták volna a hazát szeretni." Horvát önálló munkái között kettő van, amelyből székesfehérvári és Fejér vármegyei vonatkozást olvashatunk. Az egyiknek címe: A Velenczei tó Székesfehérvár megyében. Olyan kisebb szabású monográfia ez a mű, és soha el nem múló érdeméül tekinthetjük, hogy először sürgeté a nagy múltú város és vármegye történetét. A másik tanulmány, mely az előbbivel együtt a Tudományos Gyűjteményben jelent meg, Próbatétel a fehérvármegyei tudósokról címet viseli. Ebben a tanulságos kis füzetben 20 vármegyei és 40 olyan írót említ, akik legalább egy évig laktak a város vagy a vármegye területén. Mindennapijában többször megemlékezik Székesfehérvárról, amelyet buzgósággal, magyar lelkesedéssel gyámolított, midőn 1818-ban a magyar színészet a mi falaink között élte fénykorát.