Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Egyed Antal gyászverseket is írt; elsiratja Cseh László, Tolna megyei alispán, Király József pécsi püspök, Dréta Antal zirci apát, Klobusiczky Péter püspökhalálát. Az emberiség közös sorsáról ezt írja egy helyütt: Oh te halál! te halál! Átkos bűndíja nemünknek! A te kaszád ront, dönt, vág, valamerre forog. Nem néz a virgonc fiatalnak gyönge korára, Nem! számot nyarat ért ősz koponyákra szemed! Ez a vers csakis Horác múzsájának lehet visszhangja! Az ódák második könyvének első és az episztolák második könyvének második versében is ugyanilyen vonatkozásokat találhatunk, hogy egyebeket ne említsünk. Ezen gondolatok szintén teljesen fedik Egyed Antalnak következő verseit. Férje öléből a hölgyet kiragadja hatalmad, Hűket is egymástól elkülöníti nyilad! Akire a napnak ragyogó sugarai sütnek, Már a néma halál horga utána vadász. A huszonhat kronosztikon, mely a könyvben olvasható, csekélyebb jelentőségű, és a hibátlan metrumon kívül, ami Egyed Antalnak jellemző sajátsága, bővebb fejtegetést nem igényel. Az egyházi költészet terén Egyed nem mutat föl sikereket, habár saját szavai szerint hosszabb ideig foglalkozott azzal. „Három esztendeig fáradoztam - úgymond - az egyházi énekek készítésében; sok régit kijobbítottam, újakat is készítettem, ezen czélból tettem magyarrá a breviáriumi hymnusokat is. De tapasztaltam, hogy én nem születtem az egyházi, fennrepülő szellemet kívánó énekek teremtésére; ismét csak a már betanult klasszikusokhoz szegődtem." Három kis füzetben láttak napvilágot ezen alkotásai. Az egyik a Kis énekeskönyv, a másik az Egyházi hymnusokés a harmadik a Megváltó címet viseli. Történeti eseményt csupán A szekszárdi Krisztus-képre címú versben találunk, amelyet Egyed Antal régebbi följegyzés után írt. 1794. augusztus 7-én óriási tűzvész dühöngött Tolna vármegye székvárosában. Leégett Szekszárdnak nagy része a templommal együtt, a vármegyeház, és Egyed szerint a városban „Háromszáz lakót itt és háromszázat amottan / A keserű bút szült éjszaka tönkre teve." A Krisztus-képnek rámája