Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Olvass, írj, mert nem szégyen dolgozni, magának Ember (nagy bölcsnek szép szava) nem születik. Amit gyűjtöttél, jó sáfár, oszd ki, ezer vár S kér tőled, szeld meg hát neki kenyeredet! Oh! légy állhatatos például soknak ez által, Parlag nagy részént Hunnia földje s ugar! Egyed Antalnak Virág Benedekhez írt elégiáin kívül még harmincnégy van a kötetben, és a címzettek állása szerint két csoportba oszthatjuk azokat. Egyed Antal a lelkipásztorkodás kötelmeiben gyakorta érintkezett szomszédságának vagy a távolabbi földnek papjaival, és benső barátság, a lélek tiszta vonzódása fűzte őt hozzájuk, nem csoda tehát, hogy a harmincnégy elégia közül huszonhárom szól papi embernek, és csak tizenegyet írt világiakhoz. Legtöbb elégiát, szám szerint négyet, Juranícs Lászlóhoz intézett, aki erlényi plébános korában tudvalevőleg Vörösmartyval is levelezésben állott. Szinte barátság fűzte össze a két papot, és ennek a viszonynak jellemzésére mondja Egyed Antal egyik elégiájában: Dáviddal Jonatus nem volt úgy összecsatolva, Mint te veled, László, a szeretetben Egyed. Mindkettőnk kebelét egy vágynak szelleme birta, Akinek ez tetszett, másik is arra hajolt. Mint két jó rokon, úgy éltünk fölös éveket által, Nem leve alkalmunk visszavonásra soha! Aranymiséje alkalmából is költeménnyel tisztelte meg 1840-ben Juranicsot, aki ekkor már pécsi kanonok volt, és aki az elégia szerint „azon lelkes bajnoknak dédunokája, / Zrínyivel akit lát halni rohanni Sziget." Benevics Pál, kocsolai plébánoshoz írt elégiájában a völgységi járás német ajkú lakóinak megmagyarosodását óhajtja Egyed, Gozovics Györgyhöz, Szebény plébánosahoz címzett versében pedig az egészség fontosságáról elmélkedik, és az apróbb, de ismétlődő betegségekben is a szervezet romlását látja. Találó hasonlatot vesz a természet életéből: Mely várt a dörögő ágyú megliggatta többször, Majd hamar ellenség lánca nyakára szorul. Mely tölgynek gyökerét a rágó férgek előrlik, Véletlen zivatar földre teríti szegényt.