Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

II. Vánossy Lőrinc, a zsaroló harmincados 1696-1717

ván őt, hogy ez teljes lehetetlenség, Vánossy mindkettőt elfogatta. Hajda Péter csakis úgy menekült meg a börtönből és a megkínzástól, hogy családja 60 mérő gabonát adott váltságdíjul. Kalózon május 9-én keservesen panaszkodtak, hogy Vánossy zsarolásai miatt Pap János és Pásztor György megszöktek a községből. Ezt különben mindnyájan megtették volna, de féltek Vánossy bosszújától. Jellemző, hogy Vánossy magához rendelte Szentpéteri Györgyöt és 30 forintot adott neki, hogy ezen 20 mérő gabonát vásároljon. Midőn Szentpéteri kijelentette, hogy a gabona mérőjét 4 forinttal kell fizetni, a megdühösödött tricesimator börtönbe csukatta az akaratának ellenmondót. A ladányiak vallomása között legfontosabb az, hogy Vánossy 8 forintra büntette meg Szekeres Györgyöt, amiért nem ment el hozzá tisztelegni, midőn bíróvá megválasztották, és nem adott ajándékot. Jellemző ezután a fülelek tanúvallomásának egyik pontja is. Vánossy hivatalos levélben Begecz Pált és Rostássy Jánost Székesfehérvárra idézte, de a tanító nem tudta elolvasni, hogy a levél mit tatalmaz. Ez okból mindkét megidézett lakost öt napra elzáratta a harmincados, és 40 mérő zabot fizettetett velük. Battyánban május 7-én végezte a bizottság a vizsgálatot. Különösen a sok robotmunka miatt panaszkodtak, amelyeket Vánossy követelt tőlük, és amelyeket a legcsekélyebb mulasztás esetén is meg kellett ismételniök. Keservesen említik, hogy a török világ sokkal jobb volt, mert akkor csak öt napot és a földesúrnak három napot tartoztak leszolgálni, Vánossy idejében viszont ezt a túlságosan megszaporított terhet már alig tudják elviselni. Nagyon jellemző, hogy a vallomás szerint Vánossy minden lakostól egy borjút követelt évenkint, mégpedig a császár számára. Ne gondoljuk, hogy ezen rövid ismertetéssel vége van a panaszok lajstromának, hiszen még húsz község tett hasonló tartalmú vallomást. Vánossy Lőrinc ügyében a kamara fölmentő ítéletet hozott, hiszen nem tett egyebet a megvádolt, amit egyéb harmincadosoknál is tapasztalhatunk. A királyi kincstár érdekében működött, de a maga hasznára is, és mivel saját korának volt gyermeke, fölfelé olcsónak, lefelé könyörtelennek kellett lennie. Vánossy a fölmentésből mit sem tanult, az ítélet nem térítette jobb útra őt. Tovább folytatta zsarolásait, és 1705-ben ismét vizsgálat alá került. Ekkor a vármegyének 30 községéből indult ki a panasz, amelyhez Veszprém vármegye is csatlakozott, hiszen ott szintén működött Vánossy. A harmincados 1705. november 21-én adta be hosszú igazoló jelentését a kamarához. Alaptalanoknak mondja a vádakat, melyeket rossz-