Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
Kreskay hagyatékában egy drámafordítás is maradt, amely magán viseli egyéniségének nyomait. Címe: Themistokles, és ifjú gróf Károlyi Józsefnek ajánlotta 1784-ben. Kreskaynak még két prózai könyve van. Az egyik latin nyelvű, a másik magyar, és mindkettő Kreskaynak vallásos elmélkedéseit tartalmazza. A latin könyv Vox turturis, sive exercitationes spirituales, amelyet Kreskay 1770-ben Rómában írt. Gyönyörű klasszikus nyelven, a Szentírásból vett sok idézettel nyilatkozik meg vallásosságának egész mélysége, és a 134 lapra terjedő könyv a következő elmélkedéseket foglalja magában: Collocutio cum Deo, in assumptione Beatissimae Virginis Mariae, In renovatione professae religionis soliloquium. Áttérek azon viszony fejtegetésére, mely a három pálost, Kreskay Imrét, Ányos Pák és Virág Benedeket összefűzte, és amelynek bensőségét költeményeik tüntetik elénk legjobban. Kreskay egyik episztolájában Ányos betegségéről szól, és azt tanácsolja neki, hogy a versírásban, amellyel oly nagy szolgálatot tett a hazának, keressen bajára gyógyulást. Ugyanez a buzdítás szólal meg egy másik költeményében is, amelynek jellemző két utolsó versszaka így hangzik: Már elfelejtetted szép fogadásidat, Mikkel zsoldosiddá tetted barátidat? Meggyógyulhatsz, - kevés borostyánlevelet Rágj meg, ez annyira gyógyítja elmédet, Hogy majd felébredvén a versben szólásra, Vissza sietsz térni tudós gyakorlásra. Egy harmadik levélben megemlíti, hogy saját verseit a tűz által akarta elpusztítani, ezt azonban nem tanácsolja Ányosnak, hanem a bánat ellen újból a költészet művelésére ösztönzi őt, és arra kéri, hogy fájdalmának enyhülését a mindent meggyógyító időre bízza. Adj időt, meglátod, haragod megszűnik, Idővel bú elfogy, a bánat eltűnik. Az idő, úgy tetszik, orvosa mindennek, Mert végre mindenek az idővel mennek. Ezen levelekben az odaadó gondolkodású jóbarátnak hangja csendül meg, de egy másik episztolában már a költőnek Ányos nagy szelleme előtt való hódolását olvashatjuk.
