Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Brindizi Lőrinc székesfehérvári szereplését az 1601. év történeténél ismertettük. Az eddig mondottak Ányos Pál székesfehérvári életének költői és írói működését fejtegették, de rendkívül fontos emellett az a tanári pálya is, amely ősapánk vezetője volt a vallásos és magyar nevelésben. És hogy e tanári működés mennyire magyar volt, azt a Kalapos király költőjének izzó fajszeretetéből, de vele együtt az egész pálos rend gondolkodásából könnyen megérthetjük. Az a szerzetes, akinek múzsája József császárt ilyen szavakkal illeti: Hah! képtelen fajzás, neved gyalázatja, Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja! az a szerzetes, aki így idézi föl a császár emlékében az 1741. szeptember 11-én lefolyt históriai eseményt: Tudod, a pozsonyi vár palotájában, Miként nyöszörögtél anyádnak karjában? Véltük, hogy szerelmet sírtál nemzetünkre, S most látjuk, hogy gyilkos tőrt toltál szivünkre. Mert gyermekségedben nem tudtuk felőled, Hogy kalapos király fog lenni belőled? Hidd el, hogy véled is másképp bántunk volna, Most kegyetlenséged magyart nem gázolna! - az a szerzetes más, mint lángoló szellemű, fajszeretettől áthatott, törhetetlen magyar tanár, nem lehetett. Különben társai közül - talán az ő példájára - Potyondi Rafael és Ferenc Gergely is épp a mi városunkban szállottak szembe a jozefinizmus németesítő rendeletével. Arra a szerető és odaadó vonzalomra, amely Ányos és székesfehérvári tanítványai között oly bensőséggel égett, szebb bizonyítékot nem lehetne találni azon szavaknál, melyeket volt tanítványa, Pyrker László mond életírásában. „1782-ben így szól: Fehérvárra kerültem. A grammatikában Ányos Pál volt tanítóm, a harmadik osztályban pedig Virág Benedek. Oly férfiak, akik hazánknak díszei, és én az én mélyen érzett hálámnak, valamint változhatlan tiszteletemnek tárgyai lesznek mindenkoron." És Ányos Pálnak gyöngéd lelkületét, székesfehérvári tanítványai iránt érzett benső vonzódását az a költemény igazolja legszebben, mely-