Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

1819-ben végre visszatért a már nagynevű volt tanítvány Magyarországba, és Virág beváltotta ígéretét. Ezen második ódájáról Vitkovicsnak 1819. április 14-én Kazinczyhoz intézett levelében a következőket olvassuk: „Virággal a Duna hídjain, ahol a legmegelégedettebben tanyázni szokott, ma estvén járdogálván, megemlítem, hogy Neked írok. Fráter, úgymond, köszöntsd őtet, és küldd el neki az ódámat, Neked majd mást adok. íme, tehát idezárom a kinyomtatott, de még el nem osztogatott ódáját. Az a Pyrker székesfehérvári fiú, és Virággal Németországból hol cisztercitáskodott, levelezett. Ez a Pyrker magyar tárgyakról német nyelven drámákat írt, és így poéta is, püspök is." Virág ódája a szülőföld szeretetét, az édes haza vonzó hatalmát, ezt a lelkünkkel összeforrott ragaszkodást a görög történelemből vett példával teszi szemlélhetővé, és legjellemzőbb sorai így hangzanak: Ithakát nézd! Kő s göröngy az, S rút szegénység lakhelye, Mégis abban élni, halni Ége a vitéz görög. Halhatatlan - mond Kalypso Léssz, ha nálam megmaradsz; Ily ajánlást is csekélynek Véle a nagy hazafi. Vajon nem ez a gondolat adott szárnyalást a költőkirály szellemének, midőn tizenhét év múlva, 1836-ban, ajakáról az örök igazság hangzott föl és kelt szárnyra az egész országban?: A nagyvilágon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell! A harmadik tanítvány Egyed Antal. Azt a sok szeretetet, azt a benső hálát, amely Egyed Antal költői lelkében honolt Virág Benedek iránt, a magyar Horác is hasonló érzésekkel viszonozta, miként ezt majd külön fejezetben fogjuk ismertetni. Virág verseiben a negyedik tanítvány Mészáros József, a későbbi kanonok, aki 1764-ben Komáromban születvén, Székesfehérvárott járt iskolába, amelynek utolsó évfolyamát 1784-ben végezte. A tanítványi hála és ragaszkodás benső barátsággá fejlődött, midőn Mészáros 1790-ben Sé-