Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

II. Vánossy Lőrinc, a zsaroló harmincados 1696-1717

IL VÁNOSSY LŐRINC, A ZSAROLÓ HARMINCADOS 1696-1717 A török világ megszűnése után a császári katonaság és a császári hivatalnokok árasztották el Magyarország földjét, amelynek szerencsétlen népe nem egyszer mondotta jobbnak a török időt, mint a fölszabadulás korszakát. Ezek az áldatlan viszonyok Székesfehérvárra is lesújtottak, hol a katonai haderő és a hivatalnokok egyformán erőszakoskodtak. Később bővebben lesz szó a katonaságról. E helyen avval a magasrangú hivatalnokkal akarok foglalkozni, akinek kezében volt a jog és a hatalom Fejér vármegye, s evvel együtt Székesfehérvár földjén. A megyei levéltárban van egy iratcsomó, amely följelentés és vizsgálat Vánossy Lőrinc harmincados ellen.

1 A mai kor alig tud már valamit a harmincadosok, a tricesimatorok szerepéről. Vánossyt pedig csak az a kevés ember ismeri Székesfehérvárott, aki maga is történelemmel foglalkozik. Nézzük tehát, mi volt a harmincad, és honnan fejlődött ki a magyar közjogban. Vánossyról viszont rajzoljuk meg a képet, amint azt működésének emlékei, a levéltárakban őrzött akták mutatják. A harmincad, a tricesima királyi jövedelem volt, melyet a harmincados, a tricesimator, megfelelő árért bérbe vett, a befolyó jövedelem ezután övé lőn. A harmincad, melyet csak az 1848-ik év törölt el, az országba bevitt vagy az országból kiszállított tárgyakat vámolta meg, ha azoknak tulajdonosai ezen általános kötelezettség alól fölmentve nem voltak. Harmincadolás alá esett minden kereskedelmi cikk, kivéve az egy forintnál kevesebb értékű dolgokat, törvény szerint pedig fölmentésben részesültek a felkelt nemességnek táborba szállított cikkei, a nemesség és a papság azon tárgyai, amelyeket saját használatukra hozattak külföldről, vagy amelyek saját birtokukból kerültek ki, de nem szolgálták az elárusítás céljait. A királyi városok, a jász és kun kerület, a hajdú városok szintén mentesek valának, nemkülönben a horvát és a rác határszéleken lakók helyi szükségleteire útlevélre beszállított posztó szintén nem esett harmincadolás alá. Minden beszállított vagy kivitt cikk után csak egyszer kellett harmincadot fizetni, amelynek lerovása a különböző, de a fél által szabadon választható harmincados hivatalnál történt. A harmin-