Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

restitUIt. 1745. (Magyarul: Ezt a tornyot a székesfehérvári tanács emelte romjaiból 1745-ben.) Maga a templom csak 1768-ban nyerte mai alakját, amelynek létrehozásához a város, a hívők és jezsuiták járultak nagyobb összegekkel. Hagyomány úgy tartja, hogy az adakozás 1758-ban volt a legnagyobb, midőn Bufflemevű jezsuita lelkesítő beszédet tartott a templom építésének szükségességéről. Szavainak hatása csakhamar elérte a kívánatos eredményt: szegény és gazdag, úr és szolga egyaránt és egyforma lelkesedéssel hozták pénzüket, hogy a templom minél előbb elkészüljön. De a legnagyobb áldozatot mégis a város, mint erkölcsi testület hozta, és ezen irányban kifejtett áldozatkészségét a templom egyik falán olvasható latin nyelvű felírás hirdeti, amelynek magyar fordítása szerint: „A székesfehérvári tanács és nép kegyeletéből Isten dicsőségének, Szent István első magyar király és apostol tiszteletére épült 1768-ban." Érdekes, hogy a felavatás után egy év múlva már megünnepelték Szent István napját, és az ekkor elhangzott prédikáció nyomtatásban is megjelent. Egy példányát múzeumunk őrzi írásai között, és a címlap az akkori idők cikornyás stílusa szerint a következő: „Szent Istvánnak, Magyarok első keresztény királyának dicsérete, melyet szabad királyi Székesfehérvárott ugyanazon szent tiszteletére felszentelt templomban ünnepének alkalmatosságával mondott T. P. Csobánczi József Jézus társaságábul való pap, akkori vasárnapi prédikátor, azután ugyanazon szabad királyi város Tekintetes s Nemes tanácsának szent Pátronusához való buzgó indulatjábul istenes költségével világosságra kibocsáttatott. Nyomattatott Budán, Landerer Leopold által 1769. esztendőben." A templom alapkövének okiratát a városi levéltár őrzi másolatban. Nagyon hálás lehet a mai kor a régi idők szép szokásáért, mely a kiválóbb épületekbe az alapkő letételekor okiratokat helyezett el. Ez a régi szokás, bár hanyatlott, még ma is érvényben van, és a késő idők, ha majd a mostani épületeket bontja a csákány, hasonlóképp hálával gondolnak reánk, mert a megfakult, elmosódott papírról sok történeti adattal lesznek gazdagabbak. Az alapkő okiratát magyar fordításban adom, s a lehetőség szerint azon egyénekről is szólok, kiknek nevét ott találjuk. Az oklevél így szól: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! XIII. Kelemen pápasága, felséges Mária Terézia magyar királysága ez esztergomi szék üresedése miatt Méltóságos és főtisztelendő Szentilonay József úr helyettes kormányzása, főtisztelendő Stocker Ignác, a hely és a jezsuita rend székesfehérvári házának főnöke, a nemes városi tanácsban Vicén ti Péter János bíró úr, Nagy János, Khorherr János (Xav.)