Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

„ Guadagni János Antal Isten kegyelméből tusculani püspök, a római anyaszentegyház bíbornoka, szentséges atyánknak, a pápának általános helyettese, a római székváros és kerület rendes bírája. Mindenkinek és egyeseknek, akik jelen levelünket olvassák, bizonyítjuk és tanúsítjuk, hogy a Mindenható nagyobb dicsőségére és szentjének tiszteletére Vá­nossy Antal jezsuita atyának ajándékba adtuk Krisztus szent vértanújá­nak, Candidnak saját nevével és kőbe vésve ezen fölirattal: Candidus ellátott, vérrel telt üveggel föltalált és általunk szentséges Atyánk paran­csából a pontiani temetőből kiásott testét, amelyet fatartóban, pergamen­be göngyölve, jól lezárva, vörös színű selyemszalaggal összekötve és pecsétünkkel hitelesítve a már megnevezett tisztelendő Vánossy Antal jezsuitának engedtük át, és feljogosítottuk őt, hogy az említett Szent Candid ereklyéjét az Úr nevében magánál tarthassa, vagy pedig másnak adományozhassa és másutt elhelyezhesse, de a szent szertartások testü­letének 1691. aug. 7-én kelt rendelete által megszabott kötelességgel és misemondással. Ennek nagyobb hiteléül sajátkezűleg aláírt és pecsé­tünkkel megerősített jelen bizonyságlevelünket a szent ereklyének alant írt őrzője által elküldöttük. Kelt Rómában, saját palotánkban, 1764. május 10-én. Cardi, az ereklyék őre." Vánossynak, a székesfehérvári születésű jezsuita főnöknek vallásos kegyeletét és szülővárosa iránt érzett ragaszkodását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Rómából kapott ereklyét 1761. november 8-án annak a templomnak ajándékozta, mely a jezsuita rend gondozására és kezelésére volt bízva, és amellyel együtt az ereklye a pálosokon keresz­tül a ciszterciek birtokába jutott. Említésre méltó, hogy az ereklye külső díszítését a budai apácák csinálták, és a költség 160 forintot tett ki. Szirmay grófnő közbenjárására a prímás adta meg az elhelyezési en­gedélyt, és az ereklye hitelesítésére Gridvalszky oldalkanonokot kül­dötte ki. Tekintsük meg végre az öt harangot, amelyeknek szavát másfél szá­zad óta hallja már városunk. Különösen becses a nép által tévesen Ignác­nak nevezett nagy harang, mely a Szentháromság tiszteletére van föl­szentelve, és gyönyörű, mélabús hangjával párját ritkítja. Oldalán a Szentháromság látható ezen fölirattal: „Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto" (Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek). Súlya 3800 font. A másodikon, amely 1825 fontnyi, kereszt van öntve ezen fölírással: „Ecce crucem Domini, fugite partes adversae" (íme az Úr keresztje, fus­satok ellenfelek). A harmadik a szeplőtelen Szűz nevét viseli, és felirata a követező: „Dignare me laudare Te virgo sacrata" (Engedd, hogy téged

Next

/
Thumbnails
Contents