Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Vánossy Antal bőkezű adományáról is igen szép szavakban emlékezett meg. Az építés végrehajtásában Vánossy Antalon kívül még egy maecenas volt, özvegy báró Amadé Antalné, szül. Horváth Simonchics Mária, aki 1752. augusztus 18-án Bécsben kelt és ugyanott 1752. augusztus 29én kihirdetett végrendeletének 6-ik pontja szerint így intézkedik: „ Ezeken kívül mindenem, valamim vagyon, szálljon és maradjon az Fejérvári Missionáriusok Pater Jesuita Uraimék Collegiumára, vagyis Residentiájára, melyet is universalis haeresemnek teszek." Kikötötte azonban, hogy a körülbelül 100 000 forintra rúgó összegnek csak a kamatai fordíthatók építésre, körülbelül 6000 forint értékben, és mindaddig, míg a templom teljesen elkészül, ennek megtörténte után az egész összeg mint alapítvány, árváknak, különösen a katolikus hitre tért gyermekeknek nevelésére volt fordítandó. A jezsuiták az alapítvány értelmében a templomépítés befejezése után számos gyermeket hoztak a szomszéd falukból városunkba, s itt a lakóknál helyezték el őket, fönntartásuk költségeit pedig az alapítvány kamataiból födözték. A Vánossy és részben báró Amadé Antalné bőkezűségéből épített templom és a rendház oly szilárd anyagból készült, hogy napjainkig lefolyt hosszú idők viszontagságai dacára is eredeti alakjában áll. Tartósságát leginkább azon körülmény bizonyítja, hogy a 18. század vége felé dühöngött földrengést, ami annyi épületet elpusztított, következmények nélkül kiállotta. A templom sorsát, mely a jezsuiták eltörlése után a pálosok kezébe juttatta ezt az értékes épületet, a megfelelő helyen már említettük. Általában mondhatjuk, hogy a templom a 18. század építészetének, különösen pedig a jezsuitáknak kezét viseli magán. Szűk utcában, házak közé ékelve, nem érvényesül egész nagyságával, de az összhatás így is igen szép. A templom homlokzattal kelet felé néz, alakja hosszúkás, 19 méter falmagassággal, két igen szép kidolgozású toronnyal, melyek között a tetőzet kissé kiemelkedik, és amelyeken kettős kereszt áll. A templom alatt kripta van, külső lejárattal az Iskola utcában, a templom belsejéből pedig széles márványlappal elzárt nyílás vezet le üregébe. József császár ideje előtt elég gyakori volt e kriptában a temetkezés, miként ennek adatait a belvárosi plébánia anyakönyvei bizonyítják, később azonban teljesen megszűnt. A hatalmas szentélyen kívül nagyarányú a hajó, és három kis kápolnája van, mégpedig a sekrestyével szemben a főbejárattól balra a lorettói Szűz, és a főbejárat mellett jobboldalt Szent Alajos, balról pedig