Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

zőkönyvekben legalább ezt olvashatjuk 1753-ról: „Szenvedhetlenek az szőlőhegyen lévő Remetének már az egész városon tudva levő istentelen excessusai. Ennek okáért determináltatott, hogy ad summum 8 nap alatt az szőlőhegyen lévő jószágot elhordgya, és azután onéd takarodgyék, és mind az remete ház, mind pedig az templomhoz való kulcsok az Városházához behozattassanak. Ismerjük azután 1780-ból Nóvák Jánost, akinek már 60 Ft évi fizetése volt a várostól, míg az előzők csak gabonát kaptak élelemre és állati bőröket ruhára.

5 Az utolsó remete, Malakovszki volt II. József császár korában. 2. A CISZTERCITÁK SZÉKESFEHÉRVÁRI TEMPLOMA Építette a jezsuita rend, bírták a pálosok, 1813 óta pedig a ciszterciták kezén van. Ez a rövid kijelentés képezi dióhéjban történetét annak a templomnak, amely most már másfél századnál hosszabb idő óta teljesíti vallásos és a hozzácsatolt gimnáziummal kulturális hivatását. A jezsuitákról Székesfehérvár fölszabadulásakor szólottunk először. Említettük, hogy kezdetben missziójuk volt (amelyből lassankint fejlődött ki a király és a város adományából mai rezidenciájuk). Ez azonban kezdetleges volt, fából épült, és a tizennyolcadik század második évtizedében végleg be akarta szüntetni a jezsuita rend, miként ez a városi levéltár egy későbbi korú aktája említi.

6 Midőn a régi rendház és gimnázium már közel állott az összeroskadáshoz, egy székesfehérvári születésű jezsuitának, Vánossy Antalnak fejedelmi bőkezűsége teremtett új és tartós világot a régi omladékon. Fia volt annak a Vánossy Lőrincnek, akiről, mint harmincadosról már részletesen szólottunk. A jezsuiták naplójából tudom, hogy Vánossy Antal édesanyja 1735-ben a Nepomuki Szent János tiszteletére rendezett kilencnapi ájtatosság alkalmából igen sok és nagy értékű fölszerelést adott a szegényes templomnak, a következő évben 100 rajnai forinton oltárt és szentségtartót készíttetett, 1739-ben pedig ennek a jólelkű asszonynak unokája, Horváth József, 1000 Ft értékű umbellával gazdagította a templomot. A székesfehérvári születésű Vánossy Antal a jezsuita rendben fokozatosan emelkedett, és mint rendfőnök, 100 000 forintnyi összes vagyonát a templom és a rendház megépítésére fordította. Ezen fejedelmi adomány birtokában nem voltak már hajléktalanok a jezsuiták, csakhamar