Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A kalapos király. Székesfehérvár II. József uralkodása idején 1780-1790

azonban 10 fokra emelkedett, és azóta állandóan enyhe maradt. A nyár roppant száraz volt, eső nem esett, csak sokszor fújt a szél. Az ősz igen kellemesen köszöntött be, és november 25-én volt az első havazás, mely azután egész decemberben nem ismétlődött, de annál nagyobb hideget hozott. Igen érdekesek az egyes kóralakokra vonatkozó jelentések, amelyekről hónaponkint elég részletesen szól. 1788. december havában azt írja, hogy a váltóláz és az epeláz voltak az uralkodó betegségek, amelyeket szerinte antiszeptikus módon kellett kezelni. 1789. januárról lobos bántalmakat említ, és a mai orvosi nézetekkel ellentétben az oldalszúrást, a reumatizmust veszi ebbe a csoportba, de megjegyzi, hogy ritkán volt szüksége két érvágásra, mert egy után is beállott a gyógyulás. Említést tesz egy gyermekről, aki teljesen berekedt, és közel volt a megfúláshoz, ő azonban meggyógyította hánytatóval. Rendkívül érdekes följegyzést találunk április hónapról, amely hónapban a bőrlobok, a nép által ótvarnak ismert bántalom nagy méreteket öltött nemcsak a gyermekeknél, hanem az idősebb korban is. Megemlíti azonkívül, hogy igen sok asszonynál rángó görcsök jelentkeztek, valószínűleg hisztériás alapon, és így - a mai korban már jól ismert - fertőző idegbántalmak példái gyanánt tekinthetők. A betegség, mondja Khor, inkább ijesztő, mintsem veszélyes volt, és minden esetben gyógyulással végződött. Nagyon jellemző az akkori ismeretekre az, amit májusról ír; néhány ember a bőrpárolgás hiánya miatt orbáncot kapott volna. Júliusban igen erős kanyarójárvány dúlt a gyermekek között, és izzasztásra mindegyik meggyógyult. Ennek az izzasztó kúrának igénybevétele egyébként igen régi eredésü, és napjainkig fönnmaradt, hiszen a nép előtt szabály az, amit nem lehetséges megdönteni, hogy a vörösben szenvedő gyereket jó melegen kell tartani. Ezért fűtik aztán oly erősen a lakást, hogy ember legyen, aki kibírja a hőséget. Az epéből származtatott betegségek, melyek a jelentés szerint a nyári hónapok alatt elég gyakoriak valának, szintén élnek még ma is köznépünk tudatában. Minden bántalomnak az emésztési szervek elváltozásának okát a bő, a megromlott epére viszi vissza a nép, amelynek ezt a téves hitét bizony még ma is ápolják a gyógyszerészek a széltében árult epepiskótákkal. A járvány, amelyről Khor Ferenc megemlékezik jelentésében, szinte a szokatlanul hideg időjárásból származott. 1788. december közepe táján lépett föl először a járványos betegség és tartott 1789. április haváig. A lázas bántalom tünetei a következők valának: az ütérlökés kicsiny és szapora, könnyen elnyomható, általános elesettség, erős szomjúsági ér-