Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A kalapos király. Székesfehérvár II. József uralkodása idején 1780-1790

volt, hogy már 1787. augusztus 25-én kinevezte Almássy Pál adminisztrátort, aki gróf Majláth Józsefhelyet foglalta el; Monaszterly Istvánt főbírónak, Kiss Györgyöt polgármesternek nevezte ki. A városi hatóság, mely ekkor már a megyével közösen tartotta gyűléseit, talán a vármegyének hazafias érzésétől buzdítva, némileg talpra állott. Az együttes gyűlés, amely 1787. október 8-án volt, Almássy Pál elnöklésével feliratot intézett a császárhoz, és kérte az ősi alkotmány viszszaállítását. A latin nyelvű feliratban

5 egy helyütt ezt olvashatjuk: „Fájdalommal érezzük, hogy a kétszáz év szokásán alapuló, az ősrégi talapzaton megizmosodott kormányzás a törvény által nem ismert új alapra tért, minek folytán a hatóságoknak és a rendeknek a közjó érdekéből szükséges tekintélye teljesen megsemmisült. A régi viszonyoknak viszszaállítását térden állva kérjük/' De a kérés nem használt, a centralisztikus törekvés még erősebbé lett. 1788. március 31-én például olyan rendelkezés lépett életbe a városi tisztújításoknál, hogy Almássy Pál adminisztrátor három alkalmas és előzőleg levizsgázott egyént terjeszt föl, akiknek jóváhagyása után, ebből a három jelöltből választhatja főbíróját a közgyűlés. A választás most már négy évre szólt, de ha az illetők megfeleltek hivatalukban, akár a főbíró, akár a tanácsbeliek, négy év után minden választás nélkül megkapták további négy évre a helytartótanácsi megerősítést.

6 És hiába volt ugyanezen évben a közös gyűlés felirata,

7 mely - a megajánlott 23 300 mérő gabona, mint hadisegély fejében - ismét kérte az elkobzott alkotmány visszaállítását. A nagy újító, aki erőszakos kézzel nyúlt mindenhez, csak halálos ágyán vonta vissza jogtipró rendelkezéseit. A vallás ügyeit felforgató rendelkezések nagyon belenyúltak Székesfehérvár kulturális életébe is. József császár a rendek között a pálosokat is feloszlatta. Az 1786-ban kiadott, szűkszavú, latin nyelvű rendelet magyarul így szól: „Minthogy értésünkre esett, hogy a pálosok rendjében a zárdai fegyelem Magyarországon és annak tartományaiban teljesen meglazult, jónak láttuk, hogy az említett rend tartományainkban eltöröltessék, javai a vallásalapra jussanak, tagjai pedig, ha megfelelők, iskolákban vagy lelkipásztorkodásra alkalmaztassanak, ellenkező esetben nyugdíjba menjenek. József. Gróf Pálffy Károly. Szegedi József" Az eltörlő rendelet kibocsátásakor a következők voltak a pálosok városunkban: Cserey Adolf igazgató, Egyed Joachim házfőnök, Frölich Jakab és Wolff Péter német, GaálGyörgymagyar hitszónok, Farkas Ger-