Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A kalapos király. Székesfehérvár II. József uralkodása idején 1780-1790

volt, hogy már 1787. augusztus 25-én kinevezte Almássy Pál adminiszt­rátort, aki gróf Majláth Józsefhelyet foglalta el; Monaszterly Istvánt főbí­rónak, Kiss Györgyöt polgármesternek nevezte ki. A városi hatóság, mely ekkor már a megyével közösen tartotta gyű­léseit, talán a vármegyének hazafias érzésétől buzdítva, némileg talpra állott. Az együttes gyűlés, amely 1787. október 8-án volt, Almássy Pál el­nöklésével feliratot intézett a császárhoz, és kérte az ősi alkotmány visz­szaállítását. A latin nyelvű feliratban 5 egy helyütt ezt olvashatjuk: „Fáj­dalommal érezzük, hogy a kétszáz év szokásán alapuló, az ősrégi talap­zaton megizmosodott kormányzás a törvény által nem ismert új alapra tért, minek folytán a hatóságoknak és a rendeknek a közjó érdekéből szükséges tekintélye teljesen megsemmisült. A régi viszonyoknak visz­szaállítását térden állva kérjük/' De a kérés nem használt, a centralisztikus törekvés még erősebbé lett. 1788. március 31-én például olyan rendelkezés lépett életbe a városi tisztújításoknál, hogy Almássy Pál adminisztrátor három alkalmas és előzőleg levizsgázott egyént terjeszt föl, akiknek jóváhagyása után, ebből a három jelöltből választhatja főbíróját a közgyűlés. A választás most már négy évre szólt, de ha az illetők megfeleltek hivatalukban, akár a főbíró, akár a tanácsbeliek, négy év után minden választás nélkül meg­kapták további négy évre a helytartótanácsi megerősítést. 6 És hiába volt ugyanezen évben a közös gyűlés felirata, 7 mely - a megajánlott 23 300 mérő gabona, mint hadisegély fejében - ismét kérte az elkobzott alkotmány visszaállítását. A nagy újító, aki erőszakos kézzel nyúlt mindenhez, csak halálos ágyán vonta vissza jogtipró rendelke­zéseit. A vallás ügyeit felforgató rendelkezések nagyon belenyúltak Székes­fehérvár kulturális életébe is. József császár a rendek között a pálosokat is feloszlatta. Az 1786-ban kiadott, szűkszavú, latin nyelvű rendelet magyarul így szól: „Minthogy értésünkre esett, hogy a pálosok rendjében a zárdai fegyelem Ma­gyarországon és annak tartományaiban teljesen meglazult, jónak láttuk, hogy az említett rend tartományainkban eltöröltessék, javai a vallás­alapra jussanak, tagjai pedig, ha megfelelők, iskolákban vagy lelkipász­torkodásra alkalmaztassanak, ellenkező esetben nyugdíjba menjenek. József. Gróf Pálffy Károly. Szegedi József" Az eltörlő rendelet kibocsátásakor a következők voltak a pálosok városunkban: Cserey Adolf igazgató, Egyed Joachim házfőnök, Frölich Jakab és Wolff Péter német, GaálGyörgymagyar hitszónok, Farkas Ger-

Next

/
Thumbnails
Contents