Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

„Sírjatok panaszos múzsák, sírjatok kegyes istenek és szomorú szokás szerint oldjátok meg ékes fürtjeitekét. Tépjétek le fenséges homlokotokról a zöldelő babért, méltóbb lesz hozzátok a kesergő füz! Menjetek, és a Parnassuson csergedező folyót buzdítsátok sírástokkal újabb panaszra. Menjetek, és a lantot dobjátok a kemény sziklához, nem illik a lant a ti könnyeitekhez!" A temetés napján ezt olvashatjuk a diáriumban: „Ismertető jele az igazság és a kegyesség volt. Mondjátok, vájjon képes-e az erény ennél magasabbra emelkedni?" 1781. január 30-án volt a székesegyházban az ünnepélyes, gyászos istentisztelet. A diárium leírása szerint a ravatalon úrna volt, oldalán a síró magyar Géniusz alakja, amely ezen versben fejezte ki bánatát: „Erezd hazám, hogy többet mondok könnyel, mint élőszóval, sőt inkább semmit sem szólok szóval, hanem mindent csak siránkozva. Anyánk halála vigasztalhatlanná tett engemet, Parca kegyetlen volt, hogy mindnyájunkat lesújtson!" A ravatal oldalán a magyar címer és a királyi jogar alatt Hungária alakja volt lefestve, és ezen verset lehetett olvasni, mely magyar fordításban így hangzik: „Én szerencsétlen! Letűnt a magyar trónról a béke fejedelme, a soha el nem veszendő Mária Terézia királyné! Csodálod, hogy itt fekszik a jogar és a szent korona? Nincs már kéz, nincs már fő számunkra!" Mária Terézia emlékét, amely szorosan összeforrott helyi történelmünkkel, olajfestmény és emléktábla örökíti meg városunkban. A tanácsterem falán lóg a kép, mely fiatalos vonásokkal, korának divatos öltözetében mutatja a királynét. Az emlékkő a székesegyházban van, és hatalmas méretű, fekete lapján aranybetűk hirdetik Mária Terézia alkotását. A latin nyelvű szöveg magyar fordításban ezt mondja: „Mária Terézia, Magyarország felséges királynéja, gyakran legyőzvén háborúban az ellenséget, békében tartván az országokat, közlekedést nyitván a tengeren, nagy értékű hidakat építtetvén, kiszáríttatván a mocsarakat, katonaságát fejlesztvén és gyarapítván, a lovagok intézményét szabályozván, az igazság törvényeivel és jó intézkedéseivel szelídségre vezetvén, és állandósítván a népek erkölcseit és lelküket művelvén, a vallás főpapjainak számát szaporítván, szervezvén a tanulók iskoláit, egész Európa jogarai és koronái között szétárasztván felséges ivadékait, trónját a nép szeretete és békéje által megszilárdítván, a római katolikus vallásnak Szent István magyar király tiszteletére, ennek egykor az egész országban