Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

I. Küzdelem Székesfehérvár város régi jogaiért 1688-1703

az eladott juhokért járó mérsékelt és szokott adót, vámot, szabad adományunk értelmében joga legyen kivetni és behajtani; fogadhassanak polgárokat és lakosokat kebelükre, - tőle függjön a zsidók és cigányok be vagy nem fogadása, az árvák, s azok vagyonára való felügyelés, felelős tutorok és gondnokok kinevezése, ugyancsak az elöljáróság nevezhessen megyés papot, plébánost a kánon szerint megillető törvényes jövedelmekkel, bejelentvén őt az illető helyen; a polgárokat a város közhasznáért és a törvényhatóság védelméért a teendők elvégzésére szoríthassa, az ország törvényeivel megegyező és a többi szabad királyi város által is elfogadott adókat kivethesse, az ország törvényeivel nem ellenkező helyi határozatokat hozhasson. Végre megengedjük, hogy a magszakadásnak kimondási és visszavonási jogával, majd területén a politikai polgári és bűnügyekben ítélethozással éljen; megillesse őt annyi hatalom a bűnügyekben, hogy bármely vádlottat elfogathasson, elítélhessen, és ilyen eseteknél élet halál ura legyen, továbbá ily bűnügyekben a régi szokásra hivatkozva, az ország törvényeire és határozataira való minden fellebbezés nélkül ítéletet mondhasson, kivéve, ha személynökükhöz történik a folyamodás. Az elöljáróság rendeletére minden polgár és lakos akár kézi mesterségből, akár művészetből, kereskedésből, vagy polgári birtokból éljenek, a nemesek és nem nemesek, bármily nemzetségűek, különösen a rácok és zsidók, kik csak ezen város védelme és hatósága alatt lehetnek, a közterheket közösen viselni tartoznak. Minden polgári, bűn és személyes ügyben, valóságos birtok és kereseti perekben, melyek közöttük előfordulnak, a kiváltságoltak kivételével mindenki tartozik az elöljáróság alá vetni magát. Nyilvános dolog, hogy a városban az igazi római katolikus vallást nem követő egy egyént sem lehet megtűrni. Továbbá Székesfehérvár városunk polgárai tarthassák meg évenkint, vagy minden második évben a bíró és polgármester választást, tisztújítást, mégpedig a többi szabad királyi városban is gyakorolt szokás szerint kiküldendő királyi biztosunk előtt, úgy, hogy a bíró, vagy a polgármester hívja meg a választó polgárságot a városházára, köszönjön le hivataláról, és ezekután a jelenlévő királyi biztos, a polgárság szónokai és az esküdt jegyzők által a polgároktól egyenkint gyűjtendő szavazattöbbség szerint, vagy az előbbi erősíttessék meg hivatalában, vagy pedig a tanácsból más választassék bírónak, ki a közönséges esküt a székesegyház oltára előtt letéve, még ugyanazon nap kineveztessék. Hasonlóképpen hatalom adatik az elöljáróságnak, hogyha a tizenkét tanácsos közül valamelyik meghal, annak helyébe más alkalmas egyént