Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

kisebb alakú, lapos, ezüst szekrény, amelynek két oldalsó falán Szent István képét láthatjuk ezüst vésésben. Az egyik oldalfalon sátorral övezett oltár áll, előtte Szent István térdel, és az oltár fölött a kisdedet tartó Szűzhöz imádkozik. Ezt az oldallemezt „S. Mária ora pro nobis" felírás övezi. A másik lemez királyi trónuson, kezében a jogarral és almával ábrázolja ülő alakban a megkoronázott királyt, a vésés szövege pedig így szól: „Caput S. Stephani Regis Hungáriáé." A két oldallemezt összetartó fedő gyönyörű kidolgozású munka. Allegorikus virág- és szalagdíszítésből emelkedik ki az emberfejnek stilizált fölkelő nap, és az oldalfalak vésése felé tekint. A fenék szabályosan beosztott, ívelt vonalakból készült keresztet mutat, amely a vonalak által határolt tér belsejében egy másik kisebb keresztet övez. Az új ereklyetartó, Mária Teréziának értékes ajándéka, negyed életnagyságban ezüstből kidolgozott mellszobor Szent Istvánnak erős vonásaival. A szoborra gyönyörű ezüst palást borul, amelynek szövését ezüst rózsák és liliomok utánozzák, magát a palástot pedig vonal alakú lemezekből zegzugos irányban összefont ezüst csat tartja a nyakon. A szobor barokkstílban kidolgozott, magasabb ezüst emelvényen áll, amelynek alapját hullámzatos virágfüzér és karikadíszítés képezik. Erről lépcsőzetesen emelkedik a babérágtól övezett, a középpont felé húzódó, széles ezüst lemez, amely az első alapnál keskenyebb, majd lépcsőzetesen mindinkább emelkedő kidolgozással a mellszobor alján végződik. Szent István koponyája, a megmaradt falcsont, ezüst lemez és kristályüveg közé erősítve, a kinyitható hermában fekszik. Meg kell említenünk, hogy Steiner Fülöp megyéspüspök készíttette azt az aranyos és bíboros, házikószerű állványt, melyen az ereklyét Szent István napkor a városban végighordozzák. Konstatálnunk kell azt is, hogy a gótikus kidolgozás, bár művészi értéke van, nem felel meg az ereklyetartó barokkjának, és így a két különböző stíl nem tesz egységes benyomást. Az első székesfehérvári püspök életéből megemlítem még a múltak szeretetét, amelyet városunk emlékei iránt tanúsított. Sellyei Nagy Ignác idejében megvolt még a Korvin kápolna, de igen roskadozó állapotban. Az első püspök javítani akart Székesfehérvár értékes emlékén, 1777. október 20-án felirattal fordult a helytartótanácshoz. Latin nyelvű előterjesztése magyarul így szól: „A püspöki lak mellett álló régi templomnak az összedűléshez közel levő állapotát lerajzoltattam a mesteremberek által, hogy O Felsége előtt a régi korszak ezen tiszteletre méltó emléke ismeretes legyen, és értesüljön arról, hogy Szent István király ezen egyedül megmaradt emlékét pusztulás és összedűlés fenyegeti. Minthogy ennek megakadályozására gyengének érzem magamat, a régi emlékek fon-