Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

„Nagytekintetű Tanács! Kedves Uraim! A nagytekintetű tanácsnak megtisztelő és nekem igen kedves sorait Bécsben való tartózkodásom miatt csak f. hó 11-én kaptam meg. Lelkem nagy gyönyörűségével olvastam belőle a Tekintetes Tanács örömét azon kitüntetéséért, amelyben ez, egykor az egész nemzetnek legdicsőbb városa Isten kegyelméből és O Felsége gondoskodásából az új püspökség felállítása által részesült. Engem ért a sors, és vállaimra nehezedik annyi ezer lélek gondozásának terhe, amely még az angyalok vallanak is nehéz volna, és épp ezért alig vagyok képes igazi örömöt érezni lelkemben, hanem a gondoskodás, félelem és a feladat nagysága úgyszólván összetör. De van Istenbe helyezett szilárd reménységem, hogy a magasból meg fogja hallgatni hű népének könyörgését, amelyben kéri őt, árassza reám, érdemtelen szolgájára kegyelmét és adjon erősséget, hogy mindazt teljesíteni tudjam, ami a jó pásztornak az O nevének dicsőségére és szeretett népének hasznára igazán kötelessége. Pedig, ha emberi szokás szerint szabad szólanom, nem csekély okom van örvendeni. Bottal távoztam lakóhelyemről, és most, Isten nagy irgalmassága folytán, a méltóság fényével és a kitüntetés nagyságával térek vissza, hogy népemet vezessem, az Úr tanításának hirdetője legyek. Lelkem mélyén gyökerezik azonban annak belátása, hogy mindenkor szem előtt kell tartanom részint származásom szegénységét, részint pedig a kitüntetés méltóságát, amellyel felruháztattam. Ezek figyelmeztetése mellett, remélem, úgy fogom viselni magamat, hogy mind a Nagytekintetű Tanácsnak, mind pedig a reám bízott híveknek őszinte vonzalmát kiérdemelhessem. Ki egyébiránt igaz szeretettel és tartozó vonzódással vagyok a Nagytekintetű Tanácsnak szolgálatra kész híve Székesfehérvár 1777 március 11-én Sellyei Nagy Ignác, fehérvári püspök." Az augusztus 3-án kelt másik, igen terjedelmes latin nyelvű levélnek csupán egy részét közlöm, mert ebben historikus dologról értesülünk. „Be fogja látni a Nagy tekintetű Tanács - így szól a záradék -, hogy a székesegyházban az a hely, amelyen eddig a város előkelői ültek, a kanonokok számára lesz szükséges: nem kétlem tehát, hogy a Nagytekintetű Tanács ez okból minden neheztelés nélkül távozni fog onnan. Másrészről azonban biztosítom, hogy bárhol tetszik a székesegyházban maga számára előkelő és fönntartott helyet kijelölni, azt nemcsak jóváhagyom, hanem körlevelemmel mindenkit értesíteni is fogok erről a dologról. Továbbá, minthogy bevonulásom napján mindenfelől többen fognak érkezni, akiknek alig egy részét tudom amúgy is kölcsön kért lakásomon ellátni, a Nagytekintetű Tanácsnak jóakaratát kérem, legyen