Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

mak bevételei és jövedelmei a mondott káptalan helyreállítására szolgáljanak, hogy így a néhai dicső emlékű Károly császár és király szándéka e részben is megvalósuljon." A törvény 1777. február 14-én lépett életbe. A királyi elhatározás módosított az országgyűlés kérésén, mert Mária Terézia a prépostság helyébe püspökséget állított, a társaskáptalant pedig székeskáptalanná változtatta. A javadalmazásról gondoskodott: Sárkeresztúr és Tés birtokokat kötötte a püspökséghez, amelynek területét a régi veszprémi püspökségből hasította ki, míg a káptalan jövedelmét az eltörölt jezsuita rend komáromi házához tartozott birtokok közül Sukoró, Pákozd, Etyek, Gyúró és Sóskút szolgáltatták. A Rómával folytatott tárgyalások befejeztével azután az új püspökségre Sellyei Nagy Ignácot nevezte ki Mária Terézia 1777-ben. Az első püspök városunkban született. A gyermek, majd ifjú nálunk járt gimnáziumba, majd a veszprémi egyházmegyének lőn papja. Itt azután fokozatosan haladt előre; 1760-ban kanonok volt, 1775-ben címzetes püspök, 1776-ban pedig a tudományegyetem kancellárja lett. A püspöki kinevezést eléggé fiatalon, 44 éves korában kapta, és tizenegy éven keresztül kormányozta a székesfehérvári egyházmegyét. Igen érdekes adatokat találtam a püspöki installációra vonatkozólag: a beiktatás napjául augusztus 20-át választották. Sellyei Nagy Ignác a városhoz intézett levelében úgy intézkedett, hogy a káptalan installációja augusztus 14-én legyen, és Szent István napkor, „a városban és az egész országban mindenkor megtartott ünnepen" kövesse azt a püspöki beiktatás. Megemlítem még, hogy a királynő hat kanonoki állást szervezett, míg a többi kettőt Ferenc császár állította föl 1830-ban. Az első hat kanonok: Grubanovits Zsigmond, Bartukovics József, Szegedy Pál, Nagy Boldizsár, Vlassits József és Balassa István volt. Sellyei Nagy Ignác az installációra Veszprémből indult városunk felé, és augusztus 19-én a megye alispánjának, Farády Vörös Ignácsxak, egyúttal rokonának sárpentelei kastélyában szállott meg. Következő nap kora reggel 200 nemesből álló bandérium üdvözölte őt Sárpentelén, és a vármegye zászlója alatt a díszes küldöttség kíséretében indult városunkba. Kocsija körül 12 nemes ifjú teljesített szolgálatot. A város határán Székesfehérvár küldöttsége bandériummal várakozott rá, melyben a magyar és a német ajkú lakosok külön-külön valának képviselve. Ez utóbbiak valamennyien zöld ruhát viseltek. A menet azután tovább haladt a város felé, és a mai Vörösmarty tér helyén lévő Püspökmajor díszes sátra előtt állott meg. A papság és a kö-