Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

7. A tatárjárás korszaka 1235-(1241-1442)-1270

7. A TATÁRJÁRÁS KORSZAKA 1235-(1241-1242)-1270 IV. Bélát 1235-ben koronázta meg Székesfehérvárott Róbert esztergomi érsek. Ez a koronázás azért érdekes, mert az első, amelynek külsőségéről részletesebb leírás maradt reánk. Egykorú följegyzés említi ugyanis, hogy a koronázás után a király teljes díszben és nagy kísérettel vonult végig Székesfehérvár utcáin. A király előtt testvére, Kálmán vitte a kardot, lovának kantárját pedig Daniló, ruthén herceg tartotta. Említik a följegyzések azt is, hogy a koronázás a rendes szokástól eltérőleg nem a bazilikában, hanem a Szent Péterről nevezett templom falai között történt. Ez a templom a mai Nagy Sándor utcában, körülbelül a Tóth Artúrféle ház környékén van. Hogy ki építette, nem tudjuk, de viszont az már bizonyos, hogy több koronázás nem volt ebben a templomban, amelynek falai között a lovaggá avatást szokták eszközölni a későbbi királyok. IV. Béla harmincöt éves uralkodását három korszakra szokás osztani. Az első a küzdelem, a második a tatárjárás, a harmadik az újjászervezés. A küzdelem az oligarchia törekvéseinek megtörésére irányult, és IV. Bélának ezen munkásságát, uralkodásának első éveit egyik történetírónk következő szavai jellemezhetik legjobban: „A körülmények, amelyek között a trónt elfoglalta, nehezebbek nem is lehettek. A kincstár üres volt, a koronajavadalmak legnagyobb része még mindig a féktelen főurak kezében volt, ellenségei ültek a legmagasabb és legfontosabb hivatalokban. De mind e nehézség nem rettente vissza a tetterős és hazája javát szívén hordó ifjú fejedelmet, aki azonnal erős kezekkel markolt a kormány gyeplőjébe, eltökélve levén mindazon intézkedéseket megtenni, melyek országának újjászületését fogják eszközölni!" A küzdelem korszaka mindjárt a koronázás után kezdődött, és Székesfehérvárról indult ki. Az egykorú Rogerius mester, aki a tatárjárás borzalmait, mint szemtanú írta le, a koronázást követő eseményekről ezt mondja: „Boldog emlékű András, Béla király atyja, meghalván, a király az ország főuraival és nemeseivel csakhamar Székesfehérvár városába jött és ott, miután az esztergomi érsek, miként ez szokásban van, a királyi jelvénnyel megkoronázta, főurai közül néhányat, akik atyjával tartottak, száműzetésbe küldött, másokat börtönbe vetett, akihez hozzáfért, azt elfogatta, a főbbek közül pedig Dénes nádort szemétől fosztották meg. A megkoronázás után tényleg sok kegyetlenséget tanúsított ellenfeleivel szemben a király, és a krónika erről az eseményről nagyon is sokat mond: „Ünnep van Székesfehérvárott, a palotában, királyi lakomát adnak mindenkinek, de a legtöbb vendéget felkoncolják."