Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

22. Végleges felszabadulás 1688

zott a katonaság néhányszor fellázadt ellenünk, s azonközben megette az összes marhát, ami készletben volt. Jelenleg egy oka só 4 tallér, egy kille kása 24, és ilyen körülmények között kíván tőlünk a katona segítséget és fizetést..., miért is a janicsárok, kik körülbelül 300-an maradtak, az összes sátrakat tönkretették, hogy vászonnal a hideg ellen védekezhessenek. Legtiszteltebb Urunk és Atyánk! Hogy őket jogos követelményeikben megnyugtassuk, megígértük nekik, hogy néhány hónap alatt itt leszen az eleség is, a fizetés is. Ebből a célból itt küldjük hírnökünket társaival egyetemben, Excellenciád boldog és kegyes lábaihoz, hogy az Isten boldogítsa és megértesse vele nyomorúságunkat, ennek a szegény népnek bajlódását és siralmát. Ha ezek után is késik még az erős fegyveres segítés, az elegendő élelem és pénz, Isten bizony rövidesen végünk lesz, és idejővén a császár nagyvezire, azaz a főparancsnok, attól tartunk, hogy balszerencse éri ezt a helyet és bennünket is. Nem mondhatja sem excellenciád, sem a porta, hogy nem értesítettük kimerítően, sőt bízvást mondhatjuk, ha néhány hét alatt nem jön segítség (hiszen annyi nép elvész és meghal naponkint a szükség miatt) úgy Istenre bízzuk magunkat és Önök nem látnak tőlünk több levelet. Ez volt az utolsó, elvégre Excellenciád parancsol. Székesfehérvár 1688. Januarius havában, szolgája, Achmet pasa, székesfehérvári parancsnok. Szolgája, Ozson Zagardsi pasa, a janicsárok parancsnoka. Szolgája, Serbeggi Achmet pasa, a helyőrség parancsnoka, volt budai pasa." A másik levél annyiból érdekes, hogy a nyomorúság megemlítésén kívül vádat is emel a székesfehérvári parancsnok ellen A levél magyar fordításban így hangzik: „Miután a legkegyelmesebb Császár a fehérváriak fenntartására szolgáló eleségkészletet megadta, fele elfogyasztaték, másik részét helyőrségünk tisztelt Vezire és Zagardsi pasa azonnal elosztották, hogy pénzt kapjanak, mert hogy a szegény nép majd éhenhal; egy része a gyaurok falvaiba menekül, másik része a kijáratoknál szerencsétlenül meglepetvén, lekaszaboltatik vagy elszéled, s ezért szenved annyira a muzulmán hit. Ez az eljárás, ez az árulás nem titkolható, legkevésbé ekkora zsarnokság, de miként az Alkorán mondja: Isten átka hulljon a Zsarnokokra! Ez a tisztelt Vezir az ő gonoszságával, rossz szokásaival és elviselhetetlen súlyával, mellyel az alattvalókra nehezedik, az oka, hogy Istennek annyi szolgáját tiporják, s annyi falu elnéptelenedik, amiért egész családok a szükségtől kényszerítve a keresztények falvaiba menekülnek. Egy szóval az ő zsarnoksága és hanyagsága irtott ki annyi népet és tett annyi kárt a helyőrségnek, mert, hogy immár alig 300-an vannak. Szóval zsarnok ő és ügyetlen ahhoz, hogy önállóan parancsoljon. Egy ízben szóba kerültek volna ezek a dolgok Achmet pasánál, de a jelenlevő Zagardsi pasa handsárjához, azaz tőréhez kapott és meg akarta ölni. Nem tudok már mást mondani, minthogy Isten akaratja! Egyébként reményteljes hittel kell