Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

95/ Több rést is másutt török falon nyitá, Onnand is erős ustromot mind tartá, Annyira, hogy csak az Isten akará, Ellenség várat aznap nem foglalá. 96/ Hogy estve azért ustromot tágéták, Láták benn valók, tovább nem tarthatják, Éjjel németek egymást öszvöhívák, Várat megadják, mind arra tanácsiák. 97/ Gróf hadnagyokval nem akarja vala, De köznép ellen nem állhatnak vala, Másnap reggelre juttatanak vala, Szent János nyaka vágása nap vala. 98/ Az vitézlő nép regvei szót kiada, Két német zászlótartót kibocsáta, Török is kűvöl zálagot béada, Gróf hadnagyokval basához választa. 99/ Lén izenetjük nekik az basához, Hogy semmi közök nincsen váradáshoz, Sőt készek inkább mind egyig halálhoz, Vagy mint akarja, akár az rabsághoz. 100/ Azzal is szabad, hogyha elbocsátja, De ki-ki köztök az hitit megtartja, Római császár őket nem csúfulja Hitvány hóhérval, és nem hurcoltatja. 101/ Tén nagy fogadást ott nekik az basa, Szakállát foga, hogy mind elbocsátja, De török szava, mint eb ugatása, Ezek azt tudák, mind igazmondása. 102/ Hitötlen most is, mindétig az vala, Monostorbástyát mind ellepte vala, Hadnagyok gondot nem viselnek vala, Köznép bástyáról ellézegett vala.