Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

MÁSIK RÉSZE 47/ Változék hamar azért az idő télben, Vala ezerhatszáz és az kettőben, Herceg forgatja Fejérvárt eszében, Töröknek is, tudja, hogy vagyon eszében. 48/ Végezé azért ugyan: megépétsék, Tavasszal mindjárt hantval, földvei töltsék, Környül az vizet árokban bevegyék, Hogy ellenségtűi osztán így ne féltsék. 49/ Rendele belé egy olasz kapitány, Ioannes Marcus Comes de Insulant, Végekből széjjel háromszáz katonát, Németet többet s másfél száz hajdúkat. 50/ Néhány fű magyarnak ez dolog nem tetszék, És Fejérvárbúi ők búcsúkat vevék, Tisztességekre, nem tudom, mint esék, De az fejeknek, tudom, jobban esék. [15b] 51/ Az üdű jöve azért kikeletben, És módjak volna immár épétésben, Föcskék is vannak fészköképétésben, De kapitány nincs, tartják szóval Bécsben. 52/ Késedelmet tén az hosszú tanácslás, Pilátus monda, hogy lássa Kaifás, Pünkösd hó múlék, lén sok halogatás, Szent Iván hóban lén végre indulás. 53/ Eljuta azért elég sietségvei Az fűkapitány mintegy ötszáz csehvel, Talicska, ásó, lapáttal, búségvel, Azt tudja jól, járt ugyan nagy örömvei. 54/ Nem késék semmit, építéshez kezde, Bástyákat széjjel zsinórral eljegyze, Fondamentomot gyorsan fölvettete, Mert fondáláshoz ő maga jól érte.