Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516
Kálmáncsehi Domokosnak államférfiúi szereplése Ulászló idejében kezdett kifejlődni és ért el magas fokot. A préposti állást, melytől Miksa megfosztotta őt, egy év után Ulászlótól visszanyerte, aki reábízta a küldetést, amely 1491-ben Albertet, Kázmér lengyel király fiát visszavonulásra bírta. Kálmáncsehi Domokos volt a kiküldött a lengyel királynál is, hasonlóképpen részt vett abban a követségben, amely Losonczy László, Drágfy Bertalan, Thuróczi György, Dóczy Péter és Petőfy Miklós közreműködésével a békét Miksával megkötötte. 1494-ben a királyt Lőcsére és Kassára kísérte, ahol a lengyelekkel kötendő békét tárgyalták. Csakhamar királyi helytartó, egyúttal nagyváradi, majd erdélyi püspök lesz, 1503-ban pedig a kalocsai érsekséget foglalja el. Úgy látszik ekkor halt meg, többé nem tud róla a történelem. A reneszánsz műveltségéből áthatott férfiú a fényesen díszített kéziratoknak is nagy kedvelője volt, de értékes könyvtárának példányai elpusztultak, csupán a zágrábi, bécsi és lambachi gyűjtemény őrizte meg egyegy könyvét. Térjünk most már vissza azon eseményekre, amelyek Miksa bevonulásakor történtek városunkban. Tubero említi, hogy „Miksa császár a boldogságos szűz templomába ment, megnézni akarván Szent István sírját. Midőn meglátta a templomban Mátyás király sírja fölött a falra aggatott királyi jelvényeket, és a sírföliratot, úgy mondják, sírásra fakadt." Beszüntette a zsákmányolást, és a zsoldos hadat rendbe akarta szedni, azonban katonái ellenszegültek, az összeharácsolt sok értékes tárgyon osztozni akartak. Úgy látszik, nagyon is jól érezték magukat városunkban, mert hiába volt a császár minden buzdítása, minden erélyessége, a zsoldosok nem fogadták meg a császári parancsot, aki most már távozást rendelt. Ezen huzavona alatt írta meg Miksa Székesfehérvár bevételéről jelentését, amely természetesen szépítgeti a vandalizmust, arról alig szól valamit, a tömeggyilkolást pedig elhallgatja. Épp így tesz Tubero is, aki szerint csupán a székesfehérvári diákok estek el, azonban megjegyzi a leírás, hogy „ha ezek nem rohannak ki az iskolából, sőt a falak között maradnak, vagy esetleg fegyvertelenül nézik az ellenséget, bizonyára nem történik semmi bajuk." A császár utóbb mégis csak reábírta katonáit az engedelmességre és távozott velük, a meghódított város őrségét pedig Reympreschtre bízta. Miksa a Magyarország ellen viselt hadjáratról naplót vezetett és ebben Székesfehérvár ostromáról is megemlékezik. Ez a napló Kápolnai Pauer István és Gömöry Oszkár közléséből ismeretes. Gömöry a lilienfeldi ciszterciták másoló könyvéből fordította a naplót, ennek szövege azonban rövidebb, mint Paueré, ámbár a lényeg mindkettőnél egyező. Vitás dolog, hogy az eredeti kézirat Miksától való-e, vagy talán úgy diktálta titkárjának, mivel az sem bizonyos, vajon Miksa tudott-e írni egyáltalán?
