Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516

A koronázás szertartása és külsőségei a megszokott módon érvényesültek, nevezetes dolog azonban, hogy a koronázó főpap, Osváth zágrábi püspök volt, mert Hypolit, esztergomi érsek nem végezhette a szertartást - gyerekkora miatt! Még jellemzőbb, hogy az előbbeni vetélytárs, Corvin János tartotta a király előtt a koronát. Sic transit gloria mundi! A király ekkor nevezte ki Corvin Jánost Horvát- és Sziavon ország bánjává, Báthory Istvánt tette országbírónak, Kinizsi Pált pedig főkapitánynak. Alig végződött a koronázás és távozott a király, szomorú sors érte városunkat. Miksa, a veszedelmes ellenfél, közeledett Székesfehérvár alá, melynek megerősítésére a király Kinizsi Pál vezetésével nagyobb számú katonaságot küldött. A székesfehérvári polgárság azonban csakis 555 katonát fogadott falai közé, mert úgy gondolta, hogy a mocsarak miatt megközelíthetetlen várat az ellenség úgysem lesz képes bevenni, kijelentette egyúttal, hogy több katonát élelmezni nem bír, mert Ulászló koronázásakor mindenéből kifogyott. Miksa ezután körülzárta a várost, amelynek lakosai a szüret bő terméséből lerészegedett katonaságból igen sokat leöltek. Miksa ekkor erős ostrom alá fogta Székesfehérvárt, amelynek külvárosai egymás után elestek, a csekély számú őrség és a lakosság pedig a várba vonult. Ezen csatározások Székesfehérvár tanulóifjúságának nevét örök időkre megőrzik, mert fegyvert fogtak, hogy hősi halált haljanak a város életéért. Az egykorú Tubero említi, hogy „a tanulók kirohanván az iskolából, részint meggondolatlanság és a katonai ügyekben való hiányos tapasztalat miatt feltüzelve, részint pedig a magyarokkal velük született bátorság miatt fegyvertelenül támadták meg a fegyveres ellenséget és mindnyájan elestek". Ez az esemény a székesfehérvári diákoknak dicsősége, gondoljon rájuk kegyelettel a mai generáció! Várdai Péter, kalocsai érsek egyik leveléből azt is tudjuk, hogy az ő nemeseit, akiket az ostromlott Székesfehérvár segítségére küldött, a várkapunál a német katonaság leölte. A levelet a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből ismerem. Ez alatt az ostrom tovább folyt, és november 17-én a várat övező bástyán rést ütött az ellenség. Némelyek szerint a várkaput rombolták szét, mások szerint pedig a bástyának azon pontján törtek be, amelyet még Mátyás király bontatott ki, hogy kápolnájának több helyet adjon. Ez a pont, a mai zsidó templom környékén feküdt, ha arra megy a székesfehérvári ember, gondoljon vissza 1490. november 17-re, mert ekkor vették be először Székesfehérvárt, amelyen előzőleg még a tatár csorda ereje is megtörött. A városba vonuló ellenség: svéd, cseh és morva katonái azután raboltak és gyilkoltak, elvittek minden értékes dolgot, amely kezükbe akadt, leöltek mindenkit, aki eléjük került. A bazilikában Mátyás király sírját bolygatták meg és a templom kincseit szerették volna zsákmányul ejteni. Hogy mennyi kincs és mennyi drágaság volt a bazilikában, könnyen beláthatjuk, ha visszaemlékezünk Corvin János adományára, melyet Mátyás király halálakor adott a templomnak.