Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

13. Hollós Máyás 1458-1490

mellett", - bizonyosan azért, mert légváltoztatásra volt szüksége. 1488-tól 1490-ig a köszvény újólag fellépett és igen erős fájdalmakat okozott. Jellemző dolog, hogy a király meghitt orvosa, az olasz Julius Aemilius, a krónikus baj gyógyítását más orvosoknak volt kénytelen átengedni, mert Beatrix bizalmatlanságot ébresztett a királyban orvosa iránt. A halált azonban nem ez a krónikus baj, hanem a látszólagos jólét mellett és megelőző ingerültség után fellépő bántalom okozta. Mátyás királyt Bécsben érte a halál 1490. április 6-án. Virágvasárnap az egész udvarral együtt jelen volt az istentiszteleten, ahová hordszéken vitette magát. Körülbelül hat óráig volt itt bámulatos türelemmel, majd a szertartások után, ámbár még semmit nem evett, a trónterembe vonult, ahol a velencei követet lovaggá ütötte. Gyomrának gyengesége miatt sokáig halogatta az étkezést, azonkívül a királynéra is várakozott, aki a szent ünnepen a város templomait látogatta. Az éhség végre nagyon meggyötörte, és Péter komornyiktól fügét kért. Ez azonban romlottat hozott, és midőn a király megízlelte igen nagy haragra lobbant. E közben megérkezett a királyné, aki felingerelt férjét csillapítani iparkodott. Az étkezés alatt a királyné különböző ízletes dolgokkal akart kedveskedni, de a király mit sem evett, szédülés, a látás elhomályosulása, majd nehéz lélegzés gyötörték, nemsokára pedig eszméletlenül összeesett. Bonfini a további eseményeket így írja le: „A királyt roppant fájdalmak gyötörték és súlyos baja miatt csak ezt tudta mondani: Jaj, jaj! később pedig: Jézusom! A személye iránt érzett tiszteletből senki sem merészelte érinteni őt, csupán a királyné volt az, aki a beteg száját felnyitván, csillapítószereket adott be, és hogy magához térjen, a király fülét, ujjait, haját simogatta, karjait és a lábszárakat dörzsölte, fülébe susogott, a lezárt szemhéjakat fölnyitotta, szóval a szeretetnek semmi nyilvánítását nem hanyagolta el. Azonkívül a betegség nagy veszedelme miatt töprengő orvosokhoz biztatólag beszélt, tanácsot kért tőlük. A király csak nyögött, oroszlánéhoz hasonló hörgése volt egész éjjel, majd a hajnal hasadásakor a gyötrődés alábbhagyott, de az egész napot némán és eszméletlenül töltötte a haldokló. Harmadik nap azután, amely kedd volt, délelőtt 7-8 óra között erős hörgéssel végre meghalt". Nagyon természetes, hogy a világ a gyors halál miatt mérgezésre gondolt, és magát a királynét gyanúsította a tett elkövetésével, míg mások az orvosokat illették gyanúval, elsősorban a Valois Fülöp által ajánlott Marsikoó Ficiniót. Ma már tudjuk, hogy a nagy király életét agyszélhűdés oltotta ki. Mátyás királyt Székesfehérvárott temették el, hova a halottat átszállították, mégpedig fiának, Corvin Jánosnak, a külföldi követeknek és a magyar főuraknak kíséretében. Bonfini, a gyászpompának szemtanúja bő részletességgel szól a temetésről, melynek királyi fényessége múltunk egyik megható emléke. A latin leírás főbb pontjait magyar fordításban közlöm.