Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

13. Hollós Máyás 1458-1490

gel, a csúcsíves architektúrának minden szépségével köti le a szemlélő figyelmét. Az oltár fölött ma a Nádasdyak nemesi címere, a nádasból felszálló vadréce van, mégpedig azért, mert gróf Nádasdy László, a pálos szerzetesből lett csanádi püspök, aki 1710-től 1730-ig székesfehérvári őrkanonok is volt, restaurálta először a kápolnát. Az Anna kápolnához kötött jövedelmekről és az alapító Kálmáncsehi Domokosról megfelelő helyeken fogok szólani tárgyalásaimban, itt arra térek át, ami Mátyás királyt a bazilikához fűzi. Édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek és Buzlay Lászlónak a mi templomunkban adott örök nyugvóhelyet. Szilágyi Erzsébetre vonatkozólag csupán a tényt ismerjük, de Buzlay Lászlónál már az engedély okirata is fönnmaradt. Wagner közli a Diplomatarium Sárosiense című munkájában a latin szöveget, amelynek magyar fordítása így szól: „Buzlay Lászlónak megengedjük, hogy maga, neje és gyermekei számára sírhelyet válasszon a boldogságos Szűz Máriának Székesfehérvárott levő templomában. Ez a sírhely a nyugati kapunál, azon oltár jobb oldalán legyen, melyet a prépost alapított. Fentebb említett Buzlay Lászlónak szabadságában áll, hogy ezt a sírhelyet Isten anyjához méltóan és buzgósággal felépítse". A király lényeges átalakítást eszközölt a bazilikán, a déli oldalon pedig kápolnát építtetett, hogy halála után ott pihenjen. Az építéshez Mátyás király a rombadőlt prépostság köveit használta föl, mégpedig IV. Sixtus pápa engedelmével. A latin nyelvű okirat, amelyet Theiner közöl, magyar fordításban ezt mondja: „Felségednek jelen levelünkkel megengedjük, hogy azon szobrokat és köveket, amelyek, miként írod, a régi és rombadőlt budai prépostság templomát alkották és amelyek, mielőbb az új prépostság elkészült a régihez tartoztak, helyükből elvitethesd és a székesfehérvári Boldogságos Szűz templomához átszállíthasd". Magának a bazilikának átépítése során a hosszhajót új boltozattal látta el, a belső pilléreknek pedig nagyobb arányokat adott. A kápolna nagy arányai a bástyafal egy részének kibontását is szükségessé tették, és habár a műtörténelem elismeréssel adózik a létrehozott, ma már rég elpusztult kápolnáért, mégis ez a bástyatörés adta meg a kulcsot, hogy Mátyás utóda alatt Székesfehérvár az ellenség kezébe kerüljön. Ranzan, aki Mátyás király udvarában sokszor megfordult, a bazilika javításáról és az új kápolna építéséről ezt írja: „A király annyi művészettel és oly gyönyörűen javíttatta ki a bazilikát, hogy nem egyszer, de igen sokszor csodálkozva szemléltem. Valóban méltó arra, hogy az egész világ bármelyik bazilikájával összehasonlíthassuk". Udvarának kiváló embere, a történetíró Bonfini viszont ezt említi: „Vájjon ki lenne képes méltóan elmondani mindazt, amit Mátyás a székesfehérvári bazilikáért tett, amelyet nemcsak kijavítani, de sokkal nagyszerűbbé tenni szándéko-