Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

12. Ulászló és Hunyadi János 1440-1452 (1457)

úgyszintén Erzsébet királynénak, néhai Albert király hátrahagyott özvegyének beleegyezésével, miként ez világosan kitűnik leveléből, követeket és tudósítókat küldvén Ulászló herceghez, Lengyelország királyához, őt ezen ország királyává, vezetőjévé és kormányzójává közös óhaj alapján megválasztottuk. És megbíztuk őt a koronázásra, de a közbeeső időben az említett Erzsébet királyné versengő és valószínűleg külföldi, ez országban a belháborúnak ajtaját inkább megnyitni, mint becsukni akaró egyének vakmerőségében bizakodva, és ezt a merészséget még inkább növelve és azt akarva, hogy országunk és mi is a csecsemő uralkodása alá kerüljünk, aki pedig rólunk és az ország ügyeiről nem képes intézkedni, a célba vett királyválasztást és koronázást mindenképpen megakadályozta és Visegrád várából titkon elemelvén a koronát, amellyel a magyar királyokat eddig koronázni szokták, csecsemőjét, aki alig volt három hetes, akaratunk ellenére, pedig nekünk szabad elhatározásból kellett volna oda vonulnunk, az eddig érvényben volt szokás mellőzésével királlyá koronáztatta, a koronát pedig előttünk ismeretlen helyre magával vitte. Ez okból mi, most már másodszor oly nagy számban összegyűlve, minőhöz hasonló a megelőző királyok koronázásánál sohasem történt, több napi tanácskozás után, minthogy a koronát oly hamarosan vissza nem szerezhetjük, országunk bajairól, mert az ellenségek támadásai naponta gyötörnek bennüket, megfelelőleg gondoskodni akarván, és különösen figyelembe véve azt, hogy a királyok koronázása mindenkor a lakosok akaratától függ, a korona erejét és hatalmát pedig az ő hozzájárulásuk adja meg, nemkülönben tudván azt is, hogy országunk nem nélkülözheti az alkalmas királyt, Ulászló Úr O fenségét közös óhaj és egységes akaratból azon koronával rendeltük megkoronázni, amely eddig Szent István királynak, a mi apostolunknak és védőnknek fejereklyéjét mindnyájunk tisztelése mellett ékesíté. Ezt a koronázást mai napon szerencsésen elvégeztük, de elhatároztuk, hogy a régi koronát a tudomásunkra jutott helyen teljes buzgósággal felkutatjuk és Isten segítségével visszaszerezzük. Közös akarattal megegyezünk, hogy ha a koronát buzgóságunk nem volna képes visszaszerezni, amit ne adjon Isten!, akkor jövőben mindenkor és minden utód magyar király koronázása az említett másik, vagyis a Szent Király újabb koronájával az eddig szokásos ünnepségek között és halogatás nélkül megtörténjék. Ennek folytán elrendeljük és meghagyjuk, hogy ez az újabb korona, mint királyaink dicső jelvénye, szigorú őrizet alatt tartassék, és tiszteletben részesüljön, és az eredeti korona hiányában jövőre a királyok érvényes koronázására szolgáljon. Kijelentjük azonban, hogy ha Isten segítségével az eredeti koronát visszaszerezhetjük, úgy annak erejét és hatását a mostani legkevésbé sem fogja megsemmisíteni, sőt inkább a régi érvényességre emeljük azt, az újabb koronáról pedig a király és mi fogunk intézkedni. Hogy pedig az említett királyné által akaratunk ellenére eszközölt koronázásból valami viszálykodás ne származzék, ezen határozatunkkal megsemmisítjük, érvénytelenítjük és hatástalannak mondjuk, mert akaratunk ellenére történt. Ha végül bárki a jö-