Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

11. Az Anjou-kor vége és az örökösök 1382-1439

följegyzések mondják, Albert igen sok lovagot ütött aranysarkantyús vitézzé. Egyéb esemény nem is fűzi Albert kétesztendős királyságát városunkhoz, mert 1439-ben megnyílt már a székesfehérvári templom sírboltja, hogy helyet adjon elhalt királynak. Uralkodása alatt 1439-ben a szerfelett meleg és száraz időjárás folytán az ország némely részében vérhas járvány lépett föl és a vérhas, amely a katonaság nagy részét sírba döntötte, a király életét is áldozatul kívánta. Neszmély faluban állítólag dinnyeevés után meghalt. Dlugoss lengyel író említi, hogy a király a dinnyét igen szeretvén heveny vérhasba esett. Aeneas Sylvius pedig ezt mondja: „A király Budára visszatérvén, minthogy vérhasban szenvedett, elhatározta, hogy Bécsbe megy, részint, hogy övéi között haljon meg, részint pedig azért, mert azt hitte, hogy az ottani levegő segíteni fog baján. Útközben azonban mindig rosszabbul lett és Neszmélyen meghalt." Zsigmond aranyforintja Zsigmond szélesgarasa