Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

9. Interregnum és Róbert Károly 1301-(1307)-1342

mégpedig a törvényes és régi szokásnak megfelelően, az esztergomi érsek közreműködésével. A szent koronának ezen kétszer történt vándorlása annyiból érinti közelebbről városunkat, hogy most már nem látták a rendek többé biztosnak a székesfehérvári őrizést, és elvitték tőlünk a magyar királyság szent jelvényét, amely ezután Visegrád várában találta meg otthonát. Mellesleg megemlítem itt, hogy a szent korona még a megelőző korban, az Árpád-házi királyok alatt is nem egyszer került el városunkból. A történelem III. László, IV. Béla, V. István és III. Endre idejében jegyzett fel hasonló vándorlást. Róbert Károly hosszú uralkodásának reánk vonatkozó legfontosabb eseménye, hogy a bazilikában átépítést eszközöl. Szükséges volt ez azért, mert a templom kétszer is, 1318-ban és 1327-ben leégett. Thuróczi a javításról ezt írja: „Miután a székesfehérvári Szűz Mária templom ismételt tűzvésztől szenvedett, kezdte ezt ólommal födni, és fényes bolthajtással díszíteni, valamint a legerősebb oszlopokkal ellátni." A második égés dátuma 1327. április 3-ra teszi, és így emlékezik róla: „Az ólomtáblák elolvadtak a lángoktól, és mint olvadt viasz folytak le. Csak a szentély feletti harangtorony maradt épen, ahol sok ereklye tartatott, és ezt éppen a szentek érdemeiből magyarázták. A király a templomot ismét befedette." A műtörténelem ezen átalakítást, amely Róbert Károly nevéhez fűződik, úgy határozza meg, hogy a templom pilléreit megerősítették, a román építészet lapos famennyezetét kőboltozattal pótolták, ami által a román stil korai csúcsíves süllé alakult. Meg kell említenem, hogy a szerencsétlen végű Zách Felicián felnégyelt testének egy részét a székesfehérvári vár falára függesztették. Róbert Károly uralkodásának egyik fontos ténye volt, hogy IV. Bélától nyert régi szabadalmunkat 1320-ban hitelesíté. A megerősítő oklevelet Zápolya Istvánnak 1406-ból való átírása őrizte meg, és habár nem a király nyilatkozik, mégis igen nevezetes az oklevél, mert az országgyűlés adta ki. Magyar fordítása a következő: Mi, Tamás, Isten kegyelméből esztergomi érsek és László testvér, Isten és az apostoli szék kegyelméből kalocsai érsek, a királyi udvar kancellárja, János, Isten kegyelméből nyitrai püspök és ezen hely főispánja, Benedek csanádi, István veszprémi püspök és azon hely főispánja, a királyné kancellárja, György szerémi, Miklós győri, László pécsi, Johanka váradi és Péter boszniai püspök adjuk tudtára jelen levelünk erejénél fogva mindazoknak, akiket illet, hogy midőn az ország összes nemeseivel együtt mindenszentek nyolcadán Székesfehérvárott az országgyűlésen összejöttünk, Márk bíró és Székesfehérvár összes esküdt polgárai jelenlétünk elé járulván, bemutatták nekünk boldog emlékű Béla királynak az ő kiváltságukra vonatkozó szabadalmát, amelyben a többek között azt is láttuk bentfoglaltatni, hogy ezek a polgárok és hozzátartozóik egész Magyarországon sehol sem tartoznak adót fizetni és erre nem is kötelesek. Ezért mi az országgyűlésen velünk