Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

5. A görög befolyás kora 1116-1196

anyánk asszonyunk isteni sugallat ösztönzéséből saját magának és férjének, a mi atyánknak, boldog emlékű Géza királynak lelkiüdvéért és a mi boldogulásunkért, a kívánt munkával befejezte a kolostort, és különböző birtokokkal bőven ellátva és megadományozva, a jeruzsálemi lovagrendnek örök időkre átadta." Mellőzöm az ajándékozott birtokok leírását, csupán azt említem, hogy ezt az oklevelet Fejérpataky László megjegyzése szerint IV. Ince pápa 1252. február 13án erősítette meg, a szöveget pedig később, Nagy Lajos 1372-ben, Zsigmond 1394ben, V. László 1453-ban és Mátyás 1464-ben írták át. Igen fontos volt tehát ez az oklevél, vagyoni viszonyokat rendezvén, a székesfehérvári keresztes vitézeknek igazán Magna Chartája volt. Ott feküdt a rendház a mai szigetben, amelynek földje borítja a mohácsi vész után rombadőlt nagy épületet. Belőle kő kövön nem maradt, még az ott nyugvó Eufrozina királynéról is alig tud valamit a mai világ! Az érdekes oklevél záradéka következő: Data est charta per manus Magistri Katupani, Albensis Praepositi aulae regiae Cancellarii anno ab incarnatione Domini millesimo centesimo nonagesimo tertio, (Kelt ezen levél Katapán mester, székesfehérvári prépost, a királyi udvar kancellárjának keze által, az Úr megtestesülésének 1193-ik évében.) A magyar közjog tanítása szerint a kancellária a királyi adományozások írásba foglalását, az oklevelek elkészítését végezte. Rendesen főurak, főpapok viselték ezt a fontos hivatalt, amely régi jog szerint nem egyszer jutott a székesfehérvári egyház prépostjának is. Az első székesfehérvári ember Barnabás volt 1156-ban, utána 1178-ban Fái prépost következett, 1190-től kezdve pedig a nagyhírű Katapán. Közvetlen elődjétől, Adorján kancellártól, akit sokan Béla király névtelen jegyzőjének gyanítanak, már eléggé rendezett állapotban vette át a kancellári tisztséget, azonban ő hozott be egységes módszert az oklevelek kiállításában, amely azután hosszú időkig érvényben maradt, a kancellária hivatalos tekintélyét pedig igen magas fokra emelte. Fejérpataky László így jellemzi Katapán működésének eredményét: „Az Adorjántól behozott forma még tökéletesebb lesz. A stílus gondozottá válik, nyelve nem vét a latin és syntaxis szabályai ellen. Megállapodik a királyi szó többes száma, a kancellária ez ellen nem követ el többé hibát. Az oklevélszerkezet végre megtalálja azt a formát, amelyet az utódok változatlanul vesznek át. Előáll a természetes úton fejlődött és legalkalmasabbnak talált magyar oklevél minta." És ha azt mondja Fejérpataky László, hogy „III. Béla uralma a magyar királyi kancellária és általában a hazai oklevélátadás történetében korszakot alkot," - akkor ennek a nagy átalakulásnak igen tekintélyes része a székesfehérvári prépost nevéhez fűződik. III. Béla uralkodásából meg kell még említenünk, hogy ő alatta kezdett Székesfehérvárnak, mint királyi székhelynek jelentősége hanyatlani, és lassankint Esztergom nyomult elő, mint az ország királyi városa.