Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

5. A görög befolyás kora 1116-1196

elődödnek, hogy az említett megválasztott királyt megkoronázza, vagy pedig, ha ő maga testének gyöngesége miatt nem végezhetné a koronázást, a boldog emlékű kalocsai érseket megbízta, hogy az esztergomi székesegyház, a méltóság és a hivatás minden fönntartásával, a püspökök jelenlétében, azon a helyen, hol a királyokat koronázni szokták, királlyá kenje őt, és ne habozzék a koronát fejére tenni, előzőleg azonban a megválasztott királytól a rendek hozzájárulása és beleegyezése mellett, nyílt pecsétes levelet vévén, hogy ebből ő rá semmi kiváltság nem fog származni, minthogy a magyar királyokat mindenkor az esztergomi érsekek tartoznak megkoronázni, - meghagyván egyúttal az említett kalocsai érseknek azt is parancsolatban, hogy, ha a te elődöd nem akarná megkoronázni őt, maga teljesítse azt, azonban a királlyá választott a megkoronázás előtt adja meg az egyháznak a már föntebb említett iratot, amit teljesített is, mégpedig ezen szavakkal: Én, Béla, Isten kegyelméből Magyar, Dalmát, Horvátország és Ráma királya, az isteni gondviselés rendelése szerint fölveszem a koronát a kalocsai érsek kezéből, azonban nem az esztergomi egyház jogvédelmével, mint hogy jövőre az említett egyház érsekei tartoznak a magyar királyokat megkoronázni." III. Béla huszonhárom éves uralkodásának Székesfehérvárra vonatkozólag legfőbb eseménye az volt, hogy a híres bazilikát román stílben átalakította. Forster Gyula erről a következő műtörténelmi megjegyzést közli könyvében: „Henszlmannak az ásatásokról írt munkáiban foglalt előadása szerint a templom hajója hosszát nyugat felől rövidebbre, 240 lábra vették, s az oszlopokat 54 hüvelyk átmérőjű 7-7, összesen tehát 14 pillérrel helyettesítették, végre a megrövidített templom nyugati homlokzata elé a két sarkon egy-egy új tornyot építettek. A templom hajóinak ez időben valószínűleg csak famennyezetük volt." Czobor Béla hosszú vitát kezdett, azt állítván, hogy III. Béla sohasem építette át a bazilikánkat. Érvei tetszetősek, azonban korántsem meggyőzők és így a műtörténelem állítását, mely szerint a templom III. Béla idejében új alakot nyert, mégiscsak valónak kell elfogadnunk. III. Istvánnál említettük, hogy a keresztes vitézek székesfehérvári házát az ő idejében alapította Martirius esztergomi érsek, majd az ő halála után Eufrozina anyakirályné fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott a nemes célokat szolgáló intézményről. Az alapítás tényét III. Bélának egyik oklevele örökíti meg, amely nemcsak ezen történelmi jelentőség miatt fontos, hanem azért is, mert a kancellári tisztséget ekkor székesfehérvári ember viselte. Ezen kettős fontosság miatt az oklevél néhány pontját magyarra fordítottam. A szöveg a következő: „Királyi fenségünk kötelességéből az igazsághoz akarván alkalmazkodni, és azon jámbor vonzódástól is kényszerítve, amellyel a jeruzsálemi lovagrend háza iránt viseltetünk, jónak láttuk azon kezdetből kiindulni, miként alakul Szent István városában az említett rend egyháza? Martirius esztergomi érsek, ez a kiváló tisztességű férfiú, tette le az említett egyház alapköveit, és az építést majdnem félmagasságig folytatta, azonban halála miatt nem volt képes befejezni. Ekkor