Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

4. Szent László és Könyves Kálmán kora 1077-1116

csára ekkor ezüst edénybe merítették a folyadékot mely azonban el nem apadt, sőt minél többet merítettek ki a koporsóból, annál több jött helyére, midőn pedig az egészet visszaöntötték, a koporsó csak annyira telt meg, mint a kimerítés előtt. Hasonlóképp csodás leírást fűz a szent jobb megtalálásához, melyet Isten jóakaratából származtat. A gyűrű keresésénél ugyanis egy Mercurius nevű szerzetes, ki a templom kincstárának őre volt, királyi rendeletből nem lehetett jelen. Midőn emiatt búslakodva a kóruson üldögélt, egy fehér ruhájó ifjú jelent meg előtte, és ezen szavakkal egy csomagot adott át neki: „A te őrizetedre bízom ezt, míg eljön az idő, hogy nyilvánossá legyen!" A szertartás bevégeztével titkon kibontotta a szerzetes a csomagot, és megdöbbenve vette észre, hogy a király jobbja és a sokat keresett gyűrű volt a tartalom. Híven megőrizte az ereklyét egy kolostor rejtekében, majd pedig László királynak adta át, aki azután az általa alapított szentjobbi apátságba helyezte el. Ugyancsak Szent László király uralkodásának idejére esik Imre herceg szentté avatása és ereklyéinek fölvétele a bazilika sírboltjából. A csodás jelenséget az egykorú krónikások és a későbbi kor írói, bő részletességgel elmondják, egyet azonban a legendák közül mi is megemlítünk. Valami Konrád nevű bűnös ember jött Németországból; testén vért volt és a vértet a pápa saját kezűleg pecsételte le, odaillesztvén bűneinek jegyzékét, hogy Szent Imre sírjánál nyerjen feloldozást azoktól. A német lovag bensőségteljes imádsággal járult a nyílt sírhoz, és imáinak végén a vért pecsétje lehullott, de a bűnök lajstroma is eltűnt. Ez a legenda annyiból érdekelheti Székesfehérvárt, hogy a bazilika prépostjának nevét is megemlíti. Ez a prépost, Fábián volt. Könyves Kálmán tizenkilencéves urlkodásából a koronázás dicsősége és a temetés szertartása játszódott le Székesfehérvárott. Nézzük ezt a két adatot a történelem megvilágításában. Kálmánnak 1095-ben tették fejére a szent koronát. Előzőleg hírnököket küldött az országban mindenfelé, hogy Buzillával való házasságának fényes ünnepére a magyarokat meghívják. A jóval későbbi időkben élt Keltái Gáspár azt említi, hogy ezen koronázási ünnepély sokadalma nem fért el a város falai között, miért is a szabad ég alatt, a várost körülvevő mezőn folyt le a vigasság. A temetés a bazilikában volt, azonban ennek szokásos fényességénél sokkal érdekesebbek azon adatok, amelyek Kálmán halálthozó betegségére vonatkoznak. Állandóan ideges fejfájások györtörték a szerencsétlen királyt, és ezeknek kínzó hatása alatt nemegyszer öntudatát is elveszítette. Talán nem csalódunk, ha lényeges befolyást tételezünk fel azon testi eltorzulások részéről, amelyek Kálmán királynál oly nagy mértékben voltak kifejlődve. A kancsalság és a hebegés mindenesetre ideges tünet volt, és tapasztalás szerint a kínzó főfájások evvel hozhatók összefüggésbe. Halálának körülményeit Thuróczi így adja elő: „A király igen súlyos betegségbe esett, s orvosa, egy bizonyos Draco olasz volt, akiben