Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

3. A függetlenség küzdelmeinek kora 1038-1077

3. A FÜGGETLENSÉG KÜZDELMEINEK KORSZAKA 1038-1077 Szent István halála után, miként a történelemből tudjuk, Székesfehérvárott Pétert választották királlyá, aki első volt a városunkban megkoronázott harminchárom király között. Vele szomorú napok virradtak Magyarországra, és a krónikás elkeseredve írja Péterről a következőket: „Az ország javait kevély szemmel és telhetetlen szívvel falta a fenevadak módjára ordító németekkel és a fecskemódra csacsogó olaszokkal: az erősségeket, várakat és kastélyokat németeknek és olaszoknak adta át őrizetül. Ezeknek incselkedései miatt azon időben senki biztos nem lehetett neje tisztasága, leánya, vagy húga szüzessége felől. A király felfuvalkodva monda minden elöljárót és tisztviselőt németekből teszek s az országot teljességgel németek hatalma alá vetem." Péter székesfehérvári megkoronázásának eseményeiről mitsem őrzött meg a történelem, úgyszintén azon országgyűlés részletes lefolyását sem ismerjük, amelyl041-ben Péter helyébe Aba Sámuelt választotta meg királynak. Több emlékünk maradt azonban arról, hogy az elűzött Péter Henrik német császárhoz fordult segítségért, és az ő hadainak élén vonult be Székesfehérvárra, ahol azután a császár jelenlétében újra megkoronázták. Freisingeni Ottó csak azt említi, hogy Henrik a magyarokat több ütközetben megvervén, törvénytelenül elűzött királyukat, Pétert visszahelyezte trónjára. Allarich szerzetes, aki krónikájában a magyar eseményeket egész 1241-ig tárgyalja, hatalmas elfogultsággal és a tények elferdítésével így ír: „Aba király alig tudván menekülni, a magyarok csapatostul mentek Henrik császárhoz megadni magukat és szolgaságot ígértek neki. O, mert igen jámbor volt, Péter királyt visszahelyezte a trónra." Sokkal részletesebben szól ezen följegyzéseknél Thuróczi krónikája, amely azt említi: „A magyarok öszszegyülekezvén, kérni mentek a császárt, bocsánatot és irgalmat esedezvén. A császár jámbor arccal és kegyesen fogadta őket, és teljesítette, amit óhajtottak. Ekkor az egész nagy sokasággal Székesfehérvárra ment. Itt a magyaroktól császári fénnyel és vigassággal fogadtatván, Péter királyt Szent István király szent jelvényeivel felruházva, saját kezűleg vezette a trónhoz, a Szűz Máriáról címzett bazilikában, ott azután a király és a magyarok kibékültek egymással." Tudjuk, hogy ez 1044-ben történt, a ménfői csata után, amely Aba Sámuel vereségével és nemsokára halálával végződött. Péter azonban nem javult meg, sőt a következő évben Székesfehérvárra hívta a császárt, akinek hűséget eskü-