Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
22. Végleges felszabadulás 1688
várnunk és mindent az ő bölcsességére bíznunk. Székesfehérvárott, 1688 Januarius havában. Mustafa, Székesfehérvár bírája." Ezen levelek hatása alatt a keresztény felszabadító sereg csakhamar gyűrűt vont Székesfehérvár köré. A Budai kapu jobb felén Ariezaga helyezkedett el 7000 német katonájával, míg a bal szárnyat gróf Esterházy szállotta meg magyar embereivel. Megjöttek azonkívül a bádeni őrgróf, Batthyány Adóm és Zichy István grófok, kik valamennyien a Sárvíz környékén ütöttek tábort. A török belátta most már, hogy a szorító vasgyűrűt át nem törheti, ez okból, mert éhség is pusztítá csekély számú katonaságát, Achmet várparancsnok, Zagardso Osmán és Mustafa kádi által békés elvonulást kért a keresztény csapatoktól, megígérvén, hogy öszszes hadi fölszerelését érintetlenül otthagyja a városban. A megadás május 19-én megtörtént, a török kivonult Székesfehérvárról, amely annyi balsors után újra szabad lett. Az egyezség szerint a keresztény sereg Illókig kísérte a lefegyverzett török katonaságot, amelynek tehát semmi bántódása sem lőn. Egykorú fametszetnek ma már igen ritka példánya örökítette meg a város elhagyásának tényét, míg Zenarollánál megtaláljuk a két levelet, amelyben Achmet és Zaghardsi megköszönik, hogy a katonaság kísérte a távozókat útjukban. A két levél közül, amelyeket május 22-én vagy a török időszámítás szerint, Luna Regab napján írtak, az egyik a bádeni őrgrófhoz, a másik gróf Batthyány Ádámhoz szól. „Legszerencsésebb, legtiszteltebb s legnemesebb Fővezére a római Császárnak, nekem legkedvesebb Barátom és Testvérem, kinek tisztelt személyéhez intézvén legőszintébb üdvözletünket; miként a boldog időben, tudtul adjuk, hogy legkegyelmesebb és legdicsőségesebb Császárjának és Urunknak dekrétumát vettük, valamint Kegyelmességed legszívélyesebb levelét az udvariasságnak mindazon szavával és jelével, melyet követeink: AH aga és Ali bég irányában tanúsított s nemcsak mi, hanem egész nemzetünk is megnyugszik, Isten kegyelmét tapasztalva, Kegyelmességed közbenjárása folytán rajtunk gyakorolt kegyesség láttára, melyben Császárjuk részesít, s kívánjuk, hogy a felséges Mindenható isteni kegyelme érte jutalmazza, neki visszafizesse. Ezek után a szentesített megegyezés szerint, melyet császárja aláírt és a többi tiszt urak nem engedték meg, hogy láncokkal legkevésbé is terheljenek mind az erősség elhagyásakor, mind a Dunához vezető utakon, s így a legszebb rendben, német és magyar hadi kísérettel Dzsán Curtaránba értünk, hol A.V. kegyelméből írtuk és küldjük kegyes lábaihoz ezt a levelet, hogy tudja meg a világ ezt az őszinte megegyezést, mely oly híven teljesült. Végül, mivel hogy a bárkák készen állanak, hisszük, hogy holnap korán elutazhatunk. így kívánjuk, az Isten áldja és boldogítsa Kegyelmedet. Kelt 1099. Regeb havának 23-án, azaz 1688. május havának 22-én. Isten szolgái Achmet Vezír I. kommendáns és Zagardsi, a Janicsárok agája
