Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

22. Végleges felszabadulás 1688

22. VÉGLEGES FELSZABADULÁS 1688-BAN 1655-ben királyt koronáztak Magyarországon. Lipót, III. Ferdinánd fia volt. Atyja halála után 1657-ben lépett a trónra. A koronázás alkalmából az egykorú nagyszombati krónikás ezt jegyezte föl: „Leopoldus ausztriai herceg magyar királlyá koronáztatik, ki első a magyar királyok közt ezen a néven. Engedje Isten, hogy első Szent István és első Szent László nyomdokait kövesse mindenben, megszabadítván bennünket a pogány török igától." A krónikás szavai valóra váltak, Lipót nevéhez - egyébként véres és a magyart pusztító uralkodásához - fűződik a török uralom végleges megtörése. 1683-tól 1688-ig tartott ez a fölszabadító hadjárat, amelyre 1686-ban Budavár bevétele adta meg a koronát. Buda után még csak Eszék, Valpo, Karlovac, Pétervárad, Posega, Szigetvár, Kanizsa, Lippa, Nagyvárad, Eger, Székesfehérvár és ennek környékén Csókakő, Palota, Zsámbék várták a fölszabadítást, hogy azután a karlováci békével a török uralom véglegesen megszűnjék. Székesfehérvár 1688-ban rázta le a török igát, előzőleg azonban nagy szerencsétlenség érte. 1686. június elején tűz pusztított a városban. Az egykorú német följegyzés mondja, a tűz „váratlanul ütött ki, nemcsak az egész külváros, hanem a vár nagy része is sok élelmiszerrel és takarmánnnyal együtt elégett." A tűz egyébiránt a török uralom utolsó négy évtizedében elég gyakori volt Magyarországon. Acsádi Ignác összeállítása szerint Győrben 1647-ben 175 ház, a város egyharmada, 1656-ban az egész város leégett. Budán 1669. április 30-án volt tűzveszedelem, amely hat ház kivételével az egész várat elpusztította. 1640, 1656 és 1687 Debrecennek tűzzel pusztító esztendei voltak. 1660-ban Kanizsa egészen, 1665-ben Nagyszombat, 1647-ben Pozsony, 1677ben Kis Szeben égtek le. 1674-ben Kassát sújtotta a tűz, 122 tonna lőpor is felrobbant és 300 ember életét kívánta. 1648-ban Szent György városunk 180 háza, 1655-ben Bazin, 1676-ban Sopron, 1613-ban Poprád, 1672-ben Miskolc, 1676-ban Korpona majdnem egészen áldozatai lettek a lángoknak. A török Székesfehérvárt utolsó menedékhelyének tekintette. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a tűz pusztítása után a lehetőségig kijavította a várat és védelmi állapotba helyezte erősségét. Tudta, hogy a felszabadítási hadjáratban reá került a sor. Nem mondott le megszokott zsarolásairól: a portyázás az utolsó időben. Sok embervér tapadt ahhoz a sok kirohanáshoz, mellyel a török őrség sújtotta Székesfehérvárt és környékének lakosságát. Bent a várban is, ebben a meg-