Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

Bevezető (írta Lauschmann Gyula, a szerző)

A SZERKESZTŐ JEGYZETE Lauschmann Gyula kézirata - mint az előszóból is kiderül - 1908-1912 között keletkezett. A szerző az adatokat a történeti irodalomból, továbbá a levéltárak történeti értékű iratainak tanulmányozása során nyerte. Feldolgozásában Virág Benedek: Magyar Századok c. történeti munkáját tekintette modellnek, de hatott rá a fehérvári, Károly János megyei monográfiájának II. kötete is, amely a szabad királyi város múltját monográfiái igénnyel tárta fel. (Ez a munka 1898-ban látott napvilágot.) A témák feldolgozása során, Lauschmann Gyula igen sok esetben a szöveges részben megadja a forrást, ezért aránylag elég kevés szakirodalmat sorol fel. A kéziratot a szerző 1912-ben, szülővárosa iránti „vonzalma és ragaszkodása commentálásával a város közönségének ajándékozza". A törvényhatósági bizottság megköszönte Lauschmann Gyulának a kéziratot, és egyben ígéretet tett, hogy a 4 kötetből álló munkát kötetenként publikálni fogja. 1913-ban az előkészületeket a kiadásra meg is tették, a pénzt is előteremtették. Az első világháború azonban ezt a tervet elsöpörte. Második alkalommal, 1926-ban vetették fel a kézirat megjelentetését. Lauschmann Gyula ekkor már nem élt. Zavaros Aladár polgármester a kiadást támogatta. A kézirat első kötetét a kiadásra 1928-ban előkészítették. Azt tervezték, hogy kétévente egy-egy kötetet megjelentetnek. Eszerint 10 év kellett volna a kézirat teljes publikálásához. Most az előkészületeket az 1929-ben kitört gazdasági válság szakította meg. Amikor újra elő lehetett volna hozakodni a kiadással, - mert a város anyagi ereje ezt elbírta volna, megkezdődtek az előkészületek - közte jelentős építkezések is - az 1938. évi jubileumra. Most az ünnepi készülődés vitte el a pénzt. Csitáry G. Emil, polgármester a Városi Levéltárban őrzött kéziratot négy példányban legépeltette. Kiadásra azonban a fenti okok miatt nem tett előkészületeket. A gépelt példányok közül kettő közgyűjteménybe került, így a monográfia, ha szűk körben is, de ismert, felhasznált forrás lett. Az utána jövő esztendők a II. világháborút hozták, majd az 1945-tel bekövetkező évtizedek alatt gondolni sem lehetett a kézirat publikálására. Sokan tanulmányozták; adatokat, szemléletet nyertek belőle a kutatók, a múzeumi, levéltári szakemberek. Nem volt és ma sincs olyan históriai vénájú egyén, aki a „Lauschmannt" mellőzni tudta volna, ill. tudná, ha várostörténeti témát tár fel. Most, a kiadás megkezdésével e történelmi mulasztást akarjuk pótolni. Ahogy anyagi lehetőségeink engedik, publikáljuk a kéziratot. Tesszük ezt abban a reményben, hogy most - az ezredforduló felé közeledve is - a kézirat tanulmányozása során a historikus és a laikus egyaránt örömét leli Székesfehérvár gazdag múltjában. 1993. október Farkas Gábor a Városi Levéltár igazgatója