Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602
Székesfehérvár erősítése és a vár kijavítása alig hogy elkészült, a vár alá érkezett a budai pasa, Hasszán, aki augusztus 12-én ostromot kezdett. Ruszworm fényes hadi tettét akarta utánozni, amely az előző évben a mocsáron keresztül tört utat. O is itt indult meg, bár jóval kisebb szerencsével, mint amennyit Ruszworm felmutatott. A mocsáron átvonult török katonaság megtámadta a Sziget külvárost, azonban Isolano emberei visszaverték őket. Ez augusztus 14-én volt, de két nap után újból rohamot intézett a török. A védőket, kiknek élén maga Isolano is megsebesült, a várba szorítá. Többszörös csatározás, napokra kiterjedt ostrom zajlott le ekkor Székesfehérvár alatt, - egyszer a védő, máskor az ellenség aratott múlékonyabb sikert, de a vár nem adta meg magát, noha őrsége igen megfogyott, a segítségül küldött újabb csapatok pedig nem voltak képesek a falak közé hatolni. Talán sikerült volna a megvédés, ha a német és a francia zsoldosok között árulók nem akadnak. Titkon, Isolano tudta nélkül, tárgyalást kezdettek a törökkel és az ostromlókat augusztus 29-én a várba bocsátották. Nem vették észre, midőn a törökök a falakról leugráltak. Isolano is fogságba került, és Nándorfehérváron ette a rabság kenyerét, amelyet 1603. március utolján váltott meg a szabadulás. Az árulásról Thielen János ezt írja a bellicumnak: „Miután az ellenség augusztus 28-án reggeltől egész az éj beálltáig folytonos támadásokkal szorongatta a mieinket, úgy hogy egy falat kenyeret enni sem volt időnk, a katonák pedig fáradtak, kimerültek valának és kishitűek lettek, Herberstein százados azon hírrel élénkítette őket, hogy a hegyeken át a keresztény felmentő sereg már közeledik. Az éj beálltával abbahagyták az ostromot. Ezen időben két ezredes és szolgáik az hirdették, hogy képtelenek tovább küzdeni, azonban azt az utasítást kapták, hogy reggelig maradjanak türelemmel. Nemsokára Mallines százados, mint ezt később Lehrer kapitánytól, a lövészek vezetőjétől megtudtam, a kapuhoz, majd ismét a helyére ment, miközben folytonosan a vár feladását emlegette. Mikor felvirradt, az a hír terjedt el, hogy a törökökkel való tanácskozás erősen folyik, és hogy ennek eredménye gyanánt szabad elvonulást biztosítanak, sőt még a betegek és sebesültek részére is kapunk elegendő kocsit, lovakkal és tevékkel. Midőn erről értesültem, zászlóinkhoz indultam, ahol embereink az ellenséggel beszélgettek. Ezalatt ő néhányszor bement az ezredesekhez és a századosokhoz, majd ismét kijött. így tartott ez egy ideig, midőn már német nyelven is lehetett hallani olyan beszélgetést, hogy a szolgákat be kell hívni az ezredesekhez és a századosokhoz. Nemsokára körülvett engemet egy csoport előrenyomuló török, kik azután a mocsáron keresztül táborukba hurcoltak, a nádast pedig felégették." E jelentés Gömöry Oszkár tanulmányában található. Ez az egy levél is igazolja a történeti tényeket, hogy a zsoldos had árulóvá lett, Székesfehérvárt a török kezére játszotta. Egy évi szabadság után, tehát újból
