Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

87/ Gyakorta ez közt várat kérik vala, Hitlenségeket igen hányják vala, Belől semmi szót de nem adnak vala, Segétséghez mert igen bíznak vala. [18b] 88/ Ennek már tizenheted napja vala, Hogy török várat megszállotta vala, Környül az törés már mind készen vala, Ustromhoz azért mind készültek vala. 89/ Regvei idején rohantanak vala, Várnak darabja nekik maradt vala, Retirádát esmég nem tudták vala, Fördőháznál is ustromnak ment vala. 90/ Meglátá belől sőt török az sáncot, El nem állhaták semmiként az dolgot, Megtágulának, mert sok károk lén ott, Az törés mellé még hát népe hozott. 91/ Ez nekik belől ott igen árt vala, Hogy külső törés sokval magasb vala, Retirádánál s naggyal följebb vala, Török, mint völgyre, ugyan lelű vala. 92/ Lövéstől belől igen vesznek vala, Egy zászló német mind elfogyott vala, Gróf és Hermestein jól forgódnak vala, Töréshez ismét népet hoztak vala. 93/ Lén mind estvéig aznap az ustromlás, Huszonhétszer lén új néptűi rohanás, Francúzzal elvegy töröktűi nagy romlás, Mindkét fél-félben lén sok kár és nagy hálás. [19a] 94/ Elfogyva belől szintén vitézlő nép, Elszökött s megholt többire mind az nép, Négyszáz ha vala, ki találtaték ép, Kapitány lábát meglövék, az sem ép.